Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 24. szerda, őszi ülésszak 28. nap (346.) - Az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosítását indítványozó országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
2109 A másik, feltétlenül említést kívánó kérdés a csatlakozó módosító javaslatok előterjesztése megengedésének kérdése. Mint ismeretes, a határoza ti javaslat a csatlakozó módosító indítványok tekintetében két változatot tartalmaz. Az A változat értelmében csatlakozó módosító javaslatot az országgyűlési képviselő és a hatáskörrel nem rendelkező bizottság minden módosító javaslathoz kapcsolódóan előte rjeszthet. A B változat ezt a kört leszűkíti, és csupán a hatáskörrel rendelkező bizottságok által támogatott javaslatok tekintetében teszi a csatlakozó módosító javaslat benyújtását lehetővé. Úgy gondolom, nagyon súlyos hibát követnénk el, ha a leszűkítet t változatot fogadnánk el. Nem lehet ugyanis szem elől téveszteni a csatlakozó módosító indítványok funkcióját. Csatlakozó módosító indítványra ugyanis akkor és azért van szükség, ha az eredeti módosító indítvány valamilyen okból nem megfelelő, nem tökélet es. A csatlakozó módosító indítványnak az a funkciója, hogy a rossz módosító javaslat kijavítását a részletes vitában lehetővé tegye. Ugyanakkor az egyébként támogatott, jó módosító javaslatokat általában célszerű békén hagyni, és csak igen ritkán fordul e lő e körben a jó irányú továbbfejlesztés lehetősége. Mindezekre tekintettel a csatlakozó módosító indítványok a B változat esetén teljesen diszfunkcionálissá válnának. Az az abszurd helyzet keletkezne, hogy a bizottságok által támogatott jó javaslatokat le hetne csak csatlakozó bizottsági indítványokkal — az esetek túlnyomó részében teljesen fölöslegesen — módosíttatni. Azaz a jó javaslatok általában teljesen fölösleges felülvizsgálatát tennénk csak lehetővé, ami legfeljebb arra adna igazán "esélyt", hogy a jót elronthassuk, ugyanakkor kizárnánk a rossz kijavításának a lehetőségét. Erre nem lehet válasz az, hogy ha a bizottság maga érzékeli a hibát, akkor azt maga is kijavíthatja. Az ugyanis végül is esetleges, hogy egy bizottság érzékelie a rossz javaslat k ijavíthatóságát és a kijavíthatóság lehetséges irányait. Mindenképpen érthetetlen, hogy az egyes módosító javaslatai folytán a témába már bedolgozott képviselő miért legyen elzárva attól a lehetőségtől, hogy a részletes vitában a jobbító javaslat lehetőség ével éljen. A szűk változat mellett érvelők arra a gyakorlati szempontra szoktak hivatkozni, hogy szűk változat mellett kevesebb a csatlakozó módosító javaslat, és nagyobb papírmegtakarítás érhető el. Anélkül, hogy alábecsülném a praktikus szempontok fonto sságát, úgy vélem, az adott esetben tipikusan olyan működési kérdésről van szó, melyben a parlamentarizmus egészséges működése nem engedheti meg az említett gyakorlati és takarékossági szempontoknak való alárendelődést. A parlamentarizmus paródiája lenne, ha a módosító indítványok megengedhetősége kérdésében a javaslatok számának adminisztratív korlátozása lenne a meghatározó szempont. Akkor inkább már azt tanácsolom, hogy töröljük el a képviselői csatlakozó módosító indítványokat, akkor biztos nem okoz nag y munkát az elbírálásuk. A papírtakarékosságra rátérve meg kell jegyeznem, hogy ezt — a parlamenti frakciók közötti egyeztetés alapján — a Házszabályok kitekerése nélkül is megvalósíthatjuk. Véleményem szerint elegendő lenne, ha a képviselők csak a törvény javaslatot és a végszavazás alapjául szolgáló bizottsági jelentést kapnák meg valamennyien, míg elegendő lenne a módosító indítványoknak a frakciók számára csak egy megegyezés szerinti meghatározott számban történő kikézbesítése. Ezzel a puszta megállapodá ssal — mert ez pusztán csak egy megállapodás kérdése lenne — naponta tonnányi papírt és súlyos százezreket takaríthatnánk meg. Ugyanakkor frakciónként azok a képviselők, akik egy témába bedolgozzák magukat — mert hiszen tudjuk, hogy nem minden képviselő ne m minden témába dolgozza be magát, ez teljesen természetes — , tehát az ügy iránt érdeklődő képviselők az összes javaslathoz a frakciójuknál hozzá tudnának jutni. Visszatérve a csatlakozó módosító indítványokra, rá kell mutatnom arra is, hogy nagyobb számba n ezek inkább csak ciklusunk elején jelentkeztek. Tapasztalati tény, hogy törvényalkotásunk mostani időszakában a módosító javaslatok azok, amelyek változatlanul irdatlanul nagy számot képeznek, míg a csatlakozó módosító javaslatok száma általában a módosí tó javaslatok töredékére zsugorodott.
