Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 24. szerda, őszi ülésszak 28. nap (346.) - A honvédelemről szóló törvényjavaslat részletes vitája - NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
2101 tevékenység ellátásának szakmai és eljárási szabá lyainak a síkján kell részletesen meghatározni az irányítás mikéntjét. Jelen pillanatban a honvédelmi törvény a kiegészítésekkel együtt — ha úgy tetszik — csak az első pont, a szervezet irányítását szabályozza kielégítő módon és megfelelően az Alkotmánynak és egyéb igényeknek megfelelően. A másik két pontról nem túl sokat beszél, többnyire csak lazán megemlíti. Azt hiszem, hogy ezek azok a pontok, amiket ki kell fejteni. Még egyszer visszautalok arra, hogy a konkrét irányítás a honvédség rendszerén belül, a melyik a honvédség rendszerének egésze az állami életben, a legbonyolultabb szervezetet jelenti. Nem véletlen, hogy a honvédelmi törvény megalkotása igenigen sokáig tart, és igenigen bonyolult, mert azért itt nagyon sok egyébről is beszélni kell, nemcsak a megjelenő katonákról, a gazdaságtól kezdve sok mindenről. Úgy gondolom, hogy nem megengedhető hoszszú távon az, hogy ennek a részletes irányítása alacsonyrendű, nem egyszer jogszabálynak sem minősülő eljárások vagy utasítások keretében történjék. Erről szól az egyik módosító javaslatom, amit sajnálatos módon a tárca nem támogatott, de remélem, hogy képviselőtársaim majd támogatni fogják. Mindebből következik: gyakorlatilag a honvédelmi törvény mostani helyzete három nagy egységből áll — nem szerkezetileg , hanem formailag. Egyszer: a tárca által benyújtott alaptörvény vagy a törvényjavaslat; egyszer a hatpárti tárgyaláson elfogadott — közösen elfogadott — módosítócsomag, amelyik nagyon sok pozitív előrelépést tartalmaz; és egyszer maguk az azóta beérkezett egyedi avagy pártszintű módosító javaslatok a FIDESZtől, az SZDSZtől, az MSZPtől, a Kisgazdapárttól és a többi pártoktól is beérkezett módosító javaslatok. Sajnálatos módon, miután maga a rendszer anynyira bonyolult, amilyen, itt egy eléggé — szakszóva l — egy kazuisztikusnak nevezett törvényjavaslat vagy törvény látszik összeállni. Ez azt jelenti, hogy részleteiben nagyon jól, nem egyszer kimondottan jól szabályoz egyes részletkérdést, ugyanakkor nem mindig fedezhető fel egy olyan egységes rendezőelv az elfogadott vagy elfogadandó módosító javaslatok és egyes paragrafusok között, amelyek az összegésznek a hatását erősítenék. Magyarán azt jelenti, hogy egyes részmegoldásoknak a jósága és korrektsége összegészében ronthat az egésznek a hatásán, mert valame rre eltorzítja a törvényt. Például — amit az elején is mondtam — a honvédelmi törvény alapvetően irányításcentrikus, plusz van egy másik, egy humanitárius oldala, szociális oldala is van, amelyik megerősödni látszik, pont a FIDESZ módosító javaslatai révén . Mind a két irány jó. Egyik sem azt jelenti, hogy bármelyik rossz, de a kettő egymással nem biztos, hogy minden ponton felel, főleg hatásaiban. Úgy gondolom, hogy ez is indokolja, hogy a honvédelmi törvényre valamikor vissza kell majd térni, valamikor — n éhány év múlva, amikor ennek a honvédelmi törvénynek a tapasztalatait tényleg le tudjuk szűrni működésben, és ki tudjuk emelni azokat a pontokat, amelyekről az élet vagy a gyakorlat bebizonyítja, hogy nem megfelelően működnek, és akkor lehet ezeket a mosta ni problémákat majdan orvosolni. Ez — nyilvánvaló — nem a mostani Kormánynak a feladata, hanem egy következő kormánynak, egy következő parlamentnek lesz majd a feladata. Néhány szót szeretnék szólni egykét olyan módosító indítványomról konkrétan, amelyeke t a tárca nem támogatott, hangsúlyozva: nem azért, minthogy itt bárkit is meggyőzzek, hanem szeretném az érveimet elmondani. Persze ha valakit meg tudok győzni, azt sem tartom túl nagy bajnak. (11.50) Végtelen örömmel tölt el egyébként, hogy a tárca támoga tta — és így a bizottságok is támogatták — azt a módosító indítványomat, amely a Kormány részére évenkénti beszámolási kötelezettséget ír elő a Parlament felé — jelesül pont a miniszterelnöknek, illetve az általa megbízott miniszternek van
