Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 6. hétfő, őszi ülésszak 1. nap (319.) - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK(Szabad György): - REMPORT KATALIN, DR. (MDF)
22 Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Olyan ors zággyűlési határozat meghozatalához érkeztünk, amely az ország több válságos övezetének jelentheti jó esetben a felzárkózás lehetőségét. Éppen ezért nagy várakozás előzte meg a javaslat beterjesztését. Sajnálatos tény, hogy az ország bizonyos részei, főkén t a keleti részek, több évszázados lemaradással indultak. Ezek a különbségek a múlt évtizedekben nem csökkentek, és most a szerkezetátalakítás, a piacvesztés, a munkanélküliség következtében a felzárkózás esélyei egyértelműen tovább romlottak. Igaz ugyan, hogy egy határozat nem oldja meg egyetlen terület, egyetlen település gondjait, évszázadok lemaradását nem lehet néhány évtized alatt vagy év alatt behozni, de a kedvező besorolás legalább lehetővé teszi és reményt ad arra, hogy ezek a területek is kedvező bb feltételekkel pályázhassanak központi pénzeszközök elnyerésére, nagyobb segítséget kapjanak a gazdasági kitöréshez. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, milyen települések, településcsoportok kerülnek kijelölésre. Polgári demokráciákban bevett gyakorlat, hogy az országos átlagtól eltérő, attól lemaradó területeket, fejlettségben elmaradott területeket nem hagynak magukra, hiszen ezek a térségek hosszú távon az országot vethetnék vissza, ezért központilag kiemelt támogatást nyújtanak részükre. Nem véletlen ül beszéltem területekről, térségekről. Területileg mozaikszerűen lemaradt települések felzárkózási esélyei általában könnyebbek, és országos szinten sem jelentenek akkora feszültséget, mint ha egy nagyobb, összefüggő terület szakad le lényegesen az ország os átlagtól. Egyébként is egyegy település támogatása elaprózza a rendelkezésre álló, egyébként is kismértékű forrásokat, míg azok koncentrált felhasználása nagyobb, látványosabb eredményeket jelenthet egyegy régió számára. Éppen ezért javasolom, hogy ös szefüggő térségeket, illetve az ország keleti részének településeit preferálja ez a javaslat. Nógrád — Békés vonalában javasolom ezt a határt meghúzni, hiszen az előterjesztésben szereplő, megyékre vonatkozó tájékoztató adatok is ezt támasztják alá, és a kül földi beruházások is ezen a vonalon törnek meg, ettől Keletre csak elenyésző számban jelentkeznek. Nem mindegy azonban, hogyan kerülnek kijelölésre ezek a térségek. A javaslat előkészítőinek jobban kellett volna bízniuk az önkormányzatok felnőttségében. A munkaügyi központok köré telepítés bár kényelmes és kézzel fogható megoldásnak tűnik, torz eredményeket szülhet és szül is. Ha az önkormányzatok maguk határozhatták volna meg, mely települések lépnek fel közösen ilyen irányú besorolás iránt, ők maguk hagyt ák volna ki azokat a településeket, amelyek jobb adottságaiknál fogva ronthatták volna ilyen típusú besorolásukat. És hogy nem minden alap nélkül beszélek, hadd hivatkozzam arra, hogy a Békés megyei kihelyezett kormányülésre kezdeményezésemre az önkormányz atok összefogásával elkészült a délbékési fejlesztési program, amelyből kimaradtak a fejlettebb települések, míg választókerületemen kívüli hasonló adottságú települések is részesei lettek a programnak, hiszen az elmaradott színvonal nem köthető sem megye, sem választókerületi határhoz. (16.50) Azért sem mindegy, milyen egységekre vonatkoztatjuk a besorolásokat, mert a mutatók másként jelentkeznek aprófalvak esetében, és másként 1000 — 3000 lélekszámú településeknél. A határozati javaslathoz tartozó függelé kből egyértelműen kitűnik, hogy a jelen besorolási rendszerek főként az aprófalvak ilyen irányú besorolását tették lehetővé, éppen ezért az Alföld nagyobb lélekszámú települései ilyen értelemben roszszabb helyzetbe kerültek, anélkül kerültek ki a korábbi h átrányos besorolásból, hogy ott időközben ténylegesen történt volna fejlődés. Pedig ezek olyan nagyságú települések, ahol fenn tudnak tartani intézményrendszereket, és azokra ténylegesen alapos igény van. A számszerűsített torz mutatók alapján születhetett az a furcsa helyzet, hogy míg a határozat indoklása egyértelműen megállapítja a keleti országrész helyzetének romlását, a függelékben szereplő elemzések eredményeként ezek a területek kisebb, a nyugati régiók nagyobb arányban szerepelnek. Itt ellentmondás tapasztalható.
