Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PAP ANDRÁS (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
2067 továbbra is működhessenek önálló költségvetési intézményként, és ne veszítsünk el egy nagy felkészültségű, nemzetközi hírnévre szert tett szakembergárdát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Pap András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Pap András (MDF) PAP ANDRÁS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Késő esti egyik vágya lehetne az embernek, hogy bárcsak most szavaznánk meg a költségvetést is mindjárt, hogy biztosítva legyen az abszolút kormánypárti többség — nem lévén egyetlen ellenzéki képviselő sem a Házban… Dr. Fekete Gyula: És az alelnök úr?) De félretéve a tréfát… Elnézést, elnök úr kivételével… ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Az elnök pártatlan. (Derültség.) PAP ANDRÁS (MDF) Igen… A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium költségvetéséhez nyújtottam be egy, de tulajdonképpen két módosító indítványt, pontosabban csatlakozó módosító indítványt. Érdekes módon a kétféle igény egészen közel rendelődött egymáshoz a költségvetés számozása szerint, hiszen azonos a fejezet, azonos a cím, azonos az alcím, az előirányzati csoportszám is azonos, mindössze a kiemelt szám változna meg. A célom az, hogy egy 1 milliárd forintos összeget a dunai rehabilitációs feladatok megvalósításától a Volán autóbuszrekonstrukcióira fordítson a kormányzat. A dunai rehabilitációs feladatokra 2 milliárd forintot irányoz elő a tervezet, ebből 1 milliárd forint elvonását javaslom. Indokaim a következők. A dunai rehabilitációs feladatokra mintegy három év alatt körülbelül — kamataival együtt — 12 milliárd forintot szánna a kormányzat. Ez egy igen m agas összeg. Ennek a részletezése itt most nem szerepel az előterjesztésben. A vízlépcsőrendszerrel foglalkozó ideiglenes bizottság vizsgálta a részletes tervezetet is, ami a kiadásokat illeti. Itt csak a magam véleményét mondhatom el: én nem találom kellő képpen indokoltnak azt, hogy miért ilyen magas ez az összeg. Ez részben az árképzés mechanizmusából fakad, részben pedig abból, hogy ezeket a munkákat a jelenlegi ütemezésben nem tartom kielégítőnek, és nem tartom az érdekeinknek megfelelőnek. Azért nem, m ert az elsődleges célomnak, célunknak vélem, hogy a nagymarosi körgát lebontása minél előbb meginduljon, ezzel is jelzést kapjon az, hogy a kormányzatnak és a magyar államnak egyértelmű szándéka az, hogy ne épüljön vízlépcső Nagymarosnál sem. Az árképzésse l kapcsolatos részletekre itt most nem kívánok kitérni, de néhány anomáliát tapasztaltam — a bizottsági ülésen elhangzott indoklás engem nem győzött meg. Éppen ezért célzom azt is, hogy a fennmaradó 1 milliárd forintot is a munkálatok sorrendjének megfelel ő korrekciójáig zárolja az Országgyűlés. Erről csak az indoklásban teszek említést. Az ily módon felszabaduló mintegy 1 milliárd forintot szeretném átcsoportosítani a Volánvállalatok autóbuszrekonstrukciójára. Pontos tudomásom van arról, hogy a Volánvál lalatok milyen elaggott autóbuszparkkal rendelkeznek, milyen munkát kell végezzenek ahhoz, hogy minden nap üzemképes kocsik gördülhessenek ki a garázsokból, a szerelőműhelyekből. (22.50) 1 milliárd forintot szán már a költségvetés ilyen célra, de ezt én ke vésnek tartom. Az ily módon nyerhető további 1 milliárd forint révén jelentősen kibővíthető lenne a gépkocsipark. Ez egyértelműen közcélokat szolgál, közel 100 — tehát többtízes nagyságrendben — új gépkocsit lehetne beszerezni. Ennek iparserkentő hatása is van, feltehetőleg magyar buszokat vásárolnának, ez nyilván pezsdítőleg hatna a magyar gazdaságra is az autóbuszgyártás közvetítésével, ugyanakkor a gépkocsik üzembiztonságát, közlekedési biztonságát, balesetbiztonságát nagymértékben javítaná, megindítana
