Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
2056 Rózsa Edit beszédének, fölszólalásának a második pontjában bizonyos születésházak létesítésére szolgáló leendő alapítványt említette. Szintén ismerem ezt a derék házaspárt, aki ennek kezdeményezője volt itt, Magyarországon. Egy hatgyermekes családról van szó, s mivel én magam is nagycsaládos vagyok, igaz, én eggye l lemaradtam mögötte, de tudom, hogy a kórházakban az állapotok, az egészségügyi ellátás és minden egyéb menynyi gondot okozott és okoz még ma is, nem akarom negyedik fiamnak a születési körülményeit most ecsetelni. Úgy érzem, hogy az egyik leghumánusabb j avaslat ez, ami a Parlament történetében elhangzott az utóbbi időkben, és jó lenne, ha erre valóban sikerülne ezt a — nyugodtan mondhatom ma — , ezt az igazán nem is olyan sok pénzt megteremteni. Sok persze akkor, ha nem tudjuk, honnan kell elvenni, de úgy érzem, hogy ezt valamiképpen meg kellene teremteni, tudniillik ennek a szolgálatnak a továbbiakban beláthatatlan nagy és jó következményei lennének, ahogyan hallottuk a képviselőnőtől is. Kérem az államtitkár urat és képviselőtársaimat — vagyunk itt még, akik a jó hírt tovább tudjuk adni — , igyekezzünk ebben a kérdésben tényleg megegyezésre jutni, és a szavazásnál talán minden frakcióban azt a szempontot érvényesíteni, hogy az életért, az édesanyákért — s nem azért, mert egy anya mondta e zt, és egy másik is aláírta, én is szívesen aláírom bármikor, még ha kapcsolódó módosításra kerül sor, akkor is — tegyünk valamit, mert hiszen ennek a kérdésnek az élet szolgálatában lesz a legfontosabb szerepe, valamint a jövő generációjának a gondozásába n. Ez valóban olyan humánpolitikai feltételnek a megvalósítása, amely, azt hiszem, még ebben az országban hiányzik, s valóban a rendszerváltás — ahogyan a képviselőnő is mondta — akkor következik be, ha a humánpolitikai kérdésekben úgy tudunk előrejutni, h ogy ez az erkölcsi és az etikai kérdéseket érintse. Erre pedig nem lehet a pénzt sajnálni. Nagyon szépen köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. A felszólalások előbbi sorrendjét az előbbi összefüggés indokolta. Most dr. Fodor András Attila képv iselő úrnak adom meg a szót, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Fodor András Attila (MDF) FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány módosító indítványomat szeretné m megindokolni, de úgy gondolom, a részletes vita arra is való, hogy egymás felszólalására, a vitában elhangzottakra is reagáljunk, ezért első mondandómként szeretném Rózsa Edithez intézni szavamat egy mondat erejéig. Én is nagyon szívesen támogatom a módo sító indítványt, és nagyon örülök annak, amit elmondott. (Taps az SZDSZ padsoraiban. — Rózsa Edit dr. Becker Pálhoz intézve szavait: Felírta? — Dr. Becker Pál bólint.) A második gondolat, amit egy előbb elhangzott beszéddel kapcsolatban mondanék: Siklós Cs aba makroökonómiai kitekintésű beszédet tartott, igaz, hozzátette, hogy a költségmegtakarítások indokolják, hogy erről beszéljen. … a növekvő hiányról beszélt, én azt gondolom, nem mehetünk el emellett anélkül, hogy ne szóljunk egy gondolat erejéig arról, hogy ez a növekvő hiány annak az adósságfilozófiának az eredménye, ami oda vezetett, hogy gyakorlatilag kölcsönből törlesztjük az adósságainkat, és ez egy egyre növekvő hiányt eredményez, egyre növekvő eladósodást eredményez. (21.50) Most már annak az adós ságnak a törlesztésére kell további adósságot csinálnunk, amit a korábbi, örökölt adósság törlesztésére magunk vettünk fel. Ennek az eredménye a növekvő adósság, a növekvő nettó tőkekivonás, növekvő hiány, ami azt eredményezi, hogy nincs pénz beruházásra, és nincs növekedés. Ez egy szemmel láthatóan önmagát gerjesztő folyamat, aminek éppen az ellenkező irányba kellene történnie, vagyis egy olyan gazdasági növekedésnek kellene bekövetkeznie, ami egyensúlyt
