Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása 31765 - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP)
2043 Éppen ezért Béki Gabriella képviselőtársammal együtt azt javasoljuk, hogy azt a pénzt — annak egy részét — , amit a közoktatásfejlesztési alap kapna ebben a költségvetésben, adjuk át annak a "A pedagógusszakma megújítása" projektnek, amelyik viszont csökkent költségvetéssel szerepel az idei tételek között. Még egyszer, összefoglalóan tehát: nagyon szeretném, hogy azok az alapítványok, alapok kapjanak pénzt, amelyek be tudják bizonyítani, hogy működésük korrekt. Ne az ideológiai hovatartozás döntsön tehát, hanem a teljesítmény és a hatékonyság. Összefoglalóan végül azt szeretném csak aláhúzni , hogy ez a költségvetés, egész rendszerében — és itt hiába adunk mi be módosító indítványokat, ezek egy részét nem is támogatják — olyan, hogy én és a Szabad Demokraták Szövetsége nemigen látunk arra esélyt, hogy a tartalmi korszerűsödés bármilyen módon e lindulna. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Jakab Róbertné képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Jakab Róbertné (MSZP) JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Kelle mesnek nem mondható intermezzo november 23án fél kilenc tájban, amikor a Pénzügyminisztérium államtitkára szembeáll velünk, és megszámol minket, hogy körülbelül hányan is vagyunk, akiket végig kell hallgatnia még… (Dr. Becker Pál ismét feláll, és szembefo rdulva a bal oldalon ülőkkel, onnan kezdve ujjal mutatva sorra a jelenlévőkre, végigszámolja a teremben tartózkodó képviselőket.) Nem irigylem, államtitkár úr, de ön se irigyeljen minket. Valóban kevesen vagyunk… (Dr. Becker Pál, befejezve a számolást, ból intással nyugtázza a felszólaló szavait, és leül.) …és így családias légkörben elmondjuk egymásnak — úgy látszik — , hogy mi az, ami fáj, és min szeretnénk segíteni. Tisztelt képviselőtársaim! Először is szeretném bejelenteni, hogy a 14517es számon kézhez kapott együttes jelentésben szereplő 60., 102., 112., 113. számon nyilvántartott módosító indítványaimat ezennel visszavonom. Nem vonom vissza viszont a 136. szám alatti indítványt — és erről szeretnék beszélni. Ennek hátterét Mészáros István SZDSZes koll égám ma reggel már ismertette. Arra is utalt, hogy ez évben fogadtunk el egy kisebbségi törvényt. Ennek 62. § (2) bekezdésének szövegét szó szerint felolvasta. Igen: július 7én 96%os igennel fogadott el a magyar Parlament egy kétharmados törvényt. Az eml ített törvény 62. §a kötelezi a Kormányt 500 millió forint beépítésére a '94es költségvetésbe. Természetesen nincs benne az 500 millió. Mit tesz ilyenkor a képviselő — ebben az esetben jómagam: gyárt egy módosító indítványt, amellyel próbálja a hiányzó — idézem — : "kisebbségi kompenzációs keretet biztosítani". Milyen forrásból? — hangzik el a kérdés a bizottság és az előterjesztő részéről következetesen. Válaszom, természetesen: a költségvetés általános tartalékából. Természetesen — mondom újra, mert szán dékosan nem akartam hozzányúlni sem az alapítványi, sem az egyházi, sem a kormányzati beruházásokra betervezett többmilliárdos öszszegekhez. Itt csak 500 millióról van szó. Csak! A múlt heti válasz a PM részéről a következő: az államháztartási törvény előí rásait is figyelembe véve, természetesen nem nyúlhatunk a költségvetés általános tartalékához. Indítványomat ezennel — mármint a múlt héten — a bizottság természetesen elvetette, sőt, minden bizottság leszavazta. Gondoltam, keresek másik forrást, s kapcsol ódó módosító indítványt nyújtok majd be. Most azonban bejelentem, és már tudom magam is: nem fogok benyújtani újabb indítványt. Miért is, tisztelt Ház? Mert eljöve a tegnap, s lőn, hogy újra összeült ugyanaz az emberi jogi bizottság, amelynek terítékén mos t már más, számos indítvány szerepelt, s amelyek forrása ugyancsak a költségvetés általános tartaléka volt és — innen ez már tegnapi rádióhír is, sőt, mai újsághír is,
