Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
1987 Dr. Szabó Iván pénzügyminiszter válasza SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elérkeztünk a jövedelemadótörvények 1994. évi módosításáról lass an két hónapja tartó kemény szakmai vita lezárásához. Amikor önök a törvényjavallatokhoz érkezett módosító indítványok sorsáról szavaznak, akkor egy rendkívül feszített, sok esetben éles kritikával övezett, de egy kölcsönösen eredményes párbeszéd tanulsága it is hasznosító együttműködés eredményéről döntenek. A társasági adó módosításáról szóló törvényjavaslat két irányú lényegi módosítást tartalmaz a technikai jellegű kiigazításon kívül. A vállalkozások egy részének adóteherkönnyítést, más részének adóalapbővítést jelentenek a javaslatok, amelyek közül az adómérséklés — különböző hangsúllyal ugyan, de — támogatásra talált, míg a szigorító javaslatokat éles vagy kevésbé éles kritika fogadta. A plenáris üléseken és a bizottságokban elhangzott vélemények közü l a fontosabbakra szeretnék összefoglalóan kitérni és véleményemet elmondani. A társasági adótörvény 1991. évi megalkotásakor az adókedvezmények fokozatos megszüntetése volt a cél, és egyben megfogalmazódott az adómérték későbbi csökkentésének lehetősége i s. Evvel a lehetőséggel a jövő évi törvénymódosítási javaslatban élt is a Kormány, amikor az adókulcs 4 százalékpontos, 10%os csökkentésére tett javaslatot. A bizottságokban és egyes felszólalásokban ez a 4 százalékpontos csökkentés eléggé elbagatellizáló dó véleményekkel találkozott. Őszintén szeretném kipróbálni — nyilvánvalóan nem lehetséges — , hogyha egy evvel együtt ülésező másik, ugyanilyen összetételű Parlamentben a felsőház termében egy 4 százalékpontos adóemelést jelentettem volna be, ez a bagatell izálás ugyanilyen mértékű lett volnae? Nem osztom azt a véleményt, hogy ez bagatell kérdés, hiszen pozitív hatása lesz: önmagában 8 milliárd forinttal csökkenti azokat a terheket, amelyek a vállalkozásokra hárulnak. Ezeknek beruházásra fordítása segítheti a szerkezetátalakulást, a munkahelyteremtést. A magam részéről őszintén remélem: csökkenti azt a hajlandóságot, amely az adóeltitkolás miatt az adómorál romlásához is vezethet. Az előző években erről elég sokat hallottunk a Parlamentben, hogy a magas adók azok az adómorál ellen is hatnak, íme, alkalmat adunk az adómorál javításához is a társasági adó csökkentésével. Ehhez társul a törvényjavaslatnak a beruházások ösztönzését segítő rendelkezése, mely a nagy külföldi befektetők mellett a tőkeerős belföldi t ulajdonú vállalkozásokat érintően is lehetőséget ad a beruházási szándékok megvalósítására. Ezt szolgálják a kilátásba helyezett adókedvezmények a befektetésekre, illetőleg az olyan jelentős beruházások esetén, amelyek következtében nőhet az export, mert a termék minden piacon eladható, továbbá munkahelyek teremtésére mód nyílik. Tisztelt képviselőtársak! Tisztelt elnök úr! A társasági adót illetően két, az adóbevétel "elolvadását" mérséklő javaslat váltotta ki a legnagyobb vitát. Az egyik az úgynevezett mi nimumadó, a másik az adományok, alapítványok adómentességének összegszerű korlátozása. A minimumadót illetően két szempontra hívom fel a figyelmet. A megoldást valóban az motiválta, hogy a jövedelem megállapításához szükséges költségelszámolást a tevékenys égek sokszínűsége, összetettsége miatt normatív törvényi rendelkezéssel részleteiben nem lehet szabályozni, így számos, törvényes lehetőség adódik ezek révén az adók elkerülésére. Piacgazdaságokban, jól működő, begyakorlott piacgaz- daságokban ezt úgy oldj ák meg, hogy az adózó és az adóhatóság szoros együttműködésben, esetenként alkuval oldják fel a nehézségeket. Magyarországon azonban — úgy ítéljük meg — ma még nincsenek meg a feltételei annak, és nem olyan az adózási kedv sem, hogy az adófizetők és az adó hatóságok alkujától függhessen az adófizetés.
