Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK(Szabad György): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
198 Másodszor: ez a javaslat bemerevíti a tulajdonviszonyokat. Ez mind a föld, mind pedig az egyéb tulajdonok esetében számomra elfogadhatatlan. Akik a mezőgazdasággal foglalkoznak, nagyon jól tudják, mit jelent az, hogy ha valaki öt éven keresztül nem adhatja el a földjét, azt művelni köteles. Hiszen lehet, hogy menet közben megváltoznak a gazdálkodás körülményei, s gazdasági szempontból az lenne a megfelelő megoldás, hogyha a tulajdonát elidegeníthetné, hogyha az ebből befolyt összegeket a fönnmaradó vállalkozásának finanszírozására fordítaná. Harmadszor: ez a javaslat kénysz ervállalkozásokat fog létrehozni. Olyan vállalkozások fognak létrejönni, amelyek forgóeszköz és üzleti terv nélkül gazdálkodnak. Könnyen elgondolható, hogy milyen zavart fog kelteni a magyar gazdaságban az, hogyha ezek a vállalkozások az említett körülmény ek miatt tömegestül fognak csődbe jutni, tömegestül fognak fizetésképtelenné válni. Negyedszer: elképzelhetetlennek tartom, hogy az elidegenítési tilalmat és a zálogjogot majd valamikor ellenőrizni lehessen. Strómanok és opciós szerződések fogják áthatni e nnek a törvénynek a végrehajtását, ahogy egyébként a benyújtását is bizonyos mértékben áthatotta ez a fajta megoldás. Említettem, hogy van egy olyan pontja ennek a törvénynek, ami meglehetősen furcsa módon utal arra, hogy a kárpótlási hivatal ennek a törvé nyjavaslatnak az elkészítésében közreműködött. Ez pedig az, hogy teljesen érthetetlen módon a 8554es számú törvényjavaslattal szemben az új változat már azt tartalmazza, hogy az elidegenítési tilalmat ne az adóhatóság, hanem a kárpótlási hivatal ellenőriz ze. Magyarán: ennek a javaslatnak van egy kedvező hatása a hivatalra nézve, hogy a hivatal megkapta a következő öttíz évre vonatkozó feladatát is ezen törvényjavaslaton keresztül. Ötödször: felesleges a törvényjavaslatban előírni, hogy amennyiben nem egyé ni vállalkozást alapít a jogosult, akkor a vállalkozásban többségi részesedéssel kell, hogy rendelkezzék. Ugyanis a társasági törvény lehetővé teszi, hogy egy társasági szerződésben a tulajdoni arányoktól eltérő szavazati arányokat állapítsanak meg. Tehát ez az előírás egyszerűen felesleges, hogyha arra célozna ez a javaslat, hogy az adott többségi részesedéssel rendelkező tulajdonos irányítása alatt hagyjuk ezt a társaságot. Hatodszor: érthetetlen, hogy a jogosultak miért nem alapíthatnak közös vállalkozás t. Nem egy olyan család van, amelyben többen rendelkeznek kárpótlási jogosultsággal, és így következésképpen többen fognak utalványra is szert tenni. Nem tudom megérteni, hogy miért kell egy családban háromnégy főnek különkülön vállalkozásokat alapítani, miért nem engedi meg a törvényjavaslat, hogy az egy családban lévő — legalább az egy családban lévő — jogosultak kizárólagos tulajdonukban álló közös vállalkozást alapítsanak? Ebből a javaslatból több minden is hiányzik. Először is — és ez a 7. pont — hiá nyzik az utalvány felhasználásának végső ideje. A 8554es számon benyújtott javaslat még tartalmazott egy végső határidőt, ameddig az utalványt föl kellett volna használni, az új változat nem tartalmaz ilyen határidőt. Ez is talán alátámasztja azt, hogy a hivatal sokáig akar még működni, hiszen így akár 51015 év múlva is lehetőség lenne ezen utalványok beváltására, ami kiszámíthatatlanná tenné a privatizáció menetét. Nincs is értelme ennek. Miért tartanánk fenn ilyen hosszú időn keresztül apparátusokat? H iányzik ebből a törvényjavaslatból ezen utalványok kamatozására vonatkozó utalás. Bár Horváth Béla mintha említette volna, hogy ezek az utalványok nem kamatoznak. Azonban ő ezt azzal támasztotta alá, hogy azért nem kamatoztatják az utalványokat, mivel ha f öldárverésen használja föl az utalvány jogosultja az utalványait, abban az esetben majd a kárpótlási jegyek fognak kamatozni, amiket az utalványok ellenében a szövetkezetek megszereznek. Kérdezem én: milyen alapon zárjuk el a kamatok felhasználásától azt a z utalványra jogosultat, aki nem földárverésen akarja az utalványait felhasználni? Hiszen, ha ez a rendelkezés benne marad, akkor tulajdonképpen itt megint egy indokolatlan megkülönböztetés lesz a földárverésen utalványokat fölhasználni szándékozók között, illetve azok között, akik nem földet kívánnak venni. Mert ők ezáltal hátrányba kerülnek.
