Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
1934 megértés ezekkel a javaslatokkal szemben. Amiért indokolom, annak sem az a szerepe, hogy reménykednék abban, hogy a bizottsági viták elutasító álláspontja a Parlament plenáris szavazásán netán megvá ltozna, vagy a Kormány akár egyegy részletindítványnál megváltoztatná eddigi elutasító magatartását, egyszerűen csak szeretnénk kifejteni, hogy hol lehetséges vagy hol lenne lehetséges a költségvetés egyensúlyi pozícióinak további rontása nélkül valamifél e szerény eredményt elérni, és egy másfajta költségvetési politika irányába elmozdulni; még egyszer hangsúlyozom, a teljesség és a költségvetés gyökeres megváltoztatásának igénye nélkül. A mi filozófiánk arra épül, hogy a költségvetés általános reformjának megindítása lehetetlen az oszthatatlan állami kiadások, vagy ha úgy tetszik, az állam működési rezsijének nagyon kemény felülvizsgálata és nagyon következetes és kétségkívül fájdalmas csökkentése nélkül. Valójában a kiadáscsökkentési javaslataink első kör e erre vonatkozik. Belátom, nem elegáns a javaslat; nem azért, mert Inotay Ferenc pártállami módszernek minősíti, hanem azért, mert a lineáris csökkentés valójában nem koncepcionális jellegű. Nem lehet az, hiszen azt a koncepcionális felülvizsgálatot, amel yet a Kormány most már két év óta ígér itt, a Parlamentben valamennyi költségvetési vita keretében, azt, fájdalom, 1993 végére sem hajtotta végre. Emlékeztetem a tisztelt Házat a tavalyi költségvetési vitában elhangzottakra, ahol a pénzügyminiszter azzal u tasította vissza az igazgatási kiadások csökkentését szolgáló, több ellenzéki párt által is támogatott különböző nagyságrendű javaslatokat, hogy így, valamiféle lineáris csökkentéssel nem lenne célszerű hozzányúlni az ügyhöz; a Kormány dolgozik a közigazga tásfejlesztési programján, koncepcióján, azt el fogja készíteni, és a '93as költségvetés már ennek ismeretében fog elkészülni. Ez nem történt meg. Nem készült el ez a koncepció, nincs tehát mihez igazítani differenciáltan — ahogy ezt Inotay úr szerette v olna — a központi igazgatási kiadások csökkentését. De más kudarc is érte eme nemes törekvésében a Kormányt az elmúlt esztendőben, hiszen tudjuk, hogy év közben az elszaladó költségvetési hiány részbeni csökkentésére tett egy gyermeteg kísérletet a kormány zat — pontosabban a Pénzügyminisztérium — , 2 milliárd forinttal megkísérelte csökkenteni a központi igazgatási költségeket. Nem tudta a saját kormányán keresztülvinni, nem volt esélye rá — nem került sor az igazgatási kiadások csökkentésére. Ez a magyaráza ta annak, hogy az általunk sem szeretett lineáris megoldást ajánljuk; ami egyébiránt nem egészen szokatlan és távol álló a kormányzati magatartástól — bár kétségkívül pártállami módszerekre emlékeztet — , hiszen a befagyasztott nominális előirányzatok, amel yek nem követik a jövő évi inflációs rátát, ilyen lineáris megoldást jelentenek, egyfajta, koncepció nélküli kényszerpályára terelve ezeket a kiadásokat. (11.00) De nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy milyen lehetőségek állnak a kormányzat előt t, hogy saját igazgatási, működési kiadásait felülvizsgálja. Azt gondolom, az minimális követelmény, hogy az elmúlt három évben bekövetkezett változások konzekvenciáit a Kormány az irányításban levonja. Épü lnek a piaci viszonyok, előrehaladt a privatizáció, csökken az állami tulajdon szerepe, az ágazati minisztériumok irányítási szerepe ennek arányában nem csökkent, sőt növekedett. Jól tudjuk, hogy számos ponton évek óta kritizált párhuzamos kapacitások műkö dnek. Csapody úr nem értett egyet a külgazdasági és külügyi diplomáciai szolgálatok integráltságának megvalósításával, mi meg azt mondjuk évek óta, hogy elkerülhetetlen. Értelmetlen, felesleges, luxusdolog párhuzamos apparátusokat működtetni, különösen von atkozik ez természetesen a külkereskedelmi kirendeltségekre, amelyek egy diverzifikált és saját vállalkozási jogon művelhető külkereskedelmi jog és tevékenység mellett egész egyszerűen értelmetlenek és indokolatlanok. De folytathatnám a sort az ágazati min isztériumokkal, lehetne és kellene beszélni azokról a dekoncentrált hivatalokról, szervezetekről, amelyek a területi és települési önkormányzatok jogait és feladatait csorbítják, illetve duplázzák meg, a különböző hivatali szervezetektől kezdve a köztársas ági megbízottak hivatalain át. Szólni kellene ebben a körben és hozzá kellene nyúlni a
