Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK(Szabad György): - ILLÉSSY ISTVÁN, a gazdasági bizottság alelnöke: - ELNÖK(Szabad György): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
191 Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisíti a 24. §t, ez körülbelül a következő kormánynak fog már rendkívül nagy gondokat okozni. Azzal a többszázezer emberrel, akik jóhiszeműen igénybe vettek bizonyos, számukra akkor törvén yesen járó kedvezményeket, mit fog csinálni a következő kormány úgy, hogy lehetőség szerint az alkotmányosságot is betartsa. Természetesen bízhatnék abban, hogy a Kormányban és az MDFben nagyon jó alkotmányjogászok ülnek. De hadd idézzek két nagyon rövid mondatot. Az egyik úgy szól, hogy "Mindezeknek a céloknak pedig úgy tudunk eleget tenni, hogy eközben egy olyan jogi konstrukciót alkalmazunk, amely legjobb meggyőződésünk szerint mindenben megfelel az Alkotmánybíróság több döntésében megnyilvánuló alkotmá nyértelmezésnek". A másik idézet így szól: "Megegyezik az álláspontunk Kónya Imre képviselő úr álláspontjával, mert úgy véljük, hogy az Alkotmánybíróság mind a négy pontban összefoglalható, kifogás tárgyát képező véleményének megfelelő a javaslat." Az első idézet Kónya Imrétől, a második idézet Balsai István igazságügyminisztertől származik, és a múltkori kárpótlási törvény elfogadásakor mondták. Nem hiszem, hogy egy olyan nemzetközi hírű, elismert alkotmányjogász, mint Balsai István ilyen tévedésbe esne. Azt hiszem, neki is tudnia kellett, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban az Alkotmánybíróságnak egyetlenegy döntése lehet: az, hogy ezt a paragrafust megsemmisíti. A második állításom az, hogy ez a törvényjavaslat igazságtalan. Méghozzá pontosan azokkal igazs ágtalan, akik érdekében látszólag született: a kárpótoltak széles rétegeivel szemben. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a kárpótlási Ies törvénynél az igények benyújtási határideje 1991. december 16. volt, hosszabbítás után. A kárpótlási IIes törvénynél az igénybenyújtási határidő 1992. október 8. volt. A kárpótlási hivatalnak a jegyek kiadására mind a két esetben 180 nap állt rendelkezésére, amelyet egy esetben, fontos államérdekből 90 nappal meg lehetett hosszabbítani. Ez azt jelenti, hogy a második kárpótlási törvénynél az október 8ai határidőt és a három hónapos hosszabbítási lehetőséget is figyelembe véve, lejárt júliusban az utolsó határidő, hogy a kárpótlási jegyeket a kárpótoltak számára ki kell adni. Természetesen elképzelhető némi csúszás a kárpótlási hivatal túlterheltségéből adódóan, de azért alapvetően a kárpótoltak döntő többsége a kárpótlási jegyeket ezen ütemterv szerint már régesrégen megkapta. Szeretném elmondani, hogy ezek a kárpótoltak, miután a kárpótlási jegyek árfolyam a meredeken zuhant az elmúlt időszakban és ma a névérték 50%a körüli értéket érnek, szemben azzal, hogy ma már a kamatokkal ennél többet is kellene kapniuk érte, ezért a kárpótoltak jelentős része megpróbálta a kárpótlási jegyeit a számára legmegfelelőbb módon befektetni. (11.00) A törvény adta lehetőségen belül megpróbált lakást vásárolni rajta, megpróbálta életjáradékra váltani, a Pillér Befektetési Részvénytársaságnál sokszor reklámozott befektetési jegyekre váltani, sőt — mivel élelmes vállalkozók ebbe n az ügyben felfedezték az üzletet — a kárpótoltak televíziót, hűtőszekrényt, lábast is vehettek rajta, sőt bizonyos üzletekben cukorra, lisztre, kenyérre is beválthatták. Azokat az embereket, akik a megkapott kárpótlási jegyeiket jóhiszeműen felhasználták , most ez a törvényjavaslat rútul be fogja csapni. Rútul be fogja csapni, mert tulajdonképpen kizárja őket ennek a lehetőségnek a felhasználásából. Ugyanis az az összeg, amit korábban kaptak, az önmagában kevés volt ahhoz, hogy érdemi vállalkozásba kezdjen ek vele, és amit esetleg most pótlólag még megkaphatnak, az megint csak kevés lesz ahhoz, hogy érdemi vállalkozást kezdeményezzenek. Együtt az 1 millió forint esetleg valóban lehetőséget adott volna a számukra. Ezért én — ellentétben az előterjesztőkkel — azt állítom, hogy ez a törvényjavaslat nem a kárpótoltak érdekeit szolgálja. Ez a törvényjavaslat legfeljebb annak a néhány ezer beavatottnak az érdekét szolgálhatja, akiknek esetleg előre megsúgták, hogy lesz majd egy ilyen javaslat és akkor 1 millióra ki lehet egészíteni, és megkockáztatom: akiknek az érdekében kilenc hónapig fektette a
