Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 22. hétfő, őszi ülésszak 26. nap (344.) - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása és lezárása - A villamos energiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH-KURUCZ JÁNOS (MIÉP)
1893 prioritások ne kössék gúzsba az országot felesleges regulákkal, boszszantó törvényi zaklatással, és ne adjunk egy végső fokon szolgáltató társaság alá feleslegesen nagy lovat — mit nagy lovat, csatamént. Hiszen azzal, hogy a törvény helyesen megállapítja, hogy a természetes monopolhelyzet kapcsán a piaci törvények bizonyos tekintetben kevésbé érvényesülnek, magyarul: a fogyasztóknak alapvető kérdéseikben választási lehetősége nincs, felállítottuk a logikus erősorrendet, és megadtuk a villamos szolgáltatásoknak az őket megillető rangot. De a tisztelt Háznak van egy másik alkotmányos kötelezettsége is, mégpedig az állampolgári jogok, az egyén jogának védelme, érdekei sérthetetlenségének biztosítása. Ha tehát például törvén y szigorával arról rendelkezünk, hogy egy, az alaphálózatot szolgáló távvezetéket minden körülmények között meg kell építeni, akkor a másik serpenyőbe helyezzük az érintett érdekeit is, és építsünk be bizonyos garanciákat a vezeték nyomvonalába eső — a tör vény szóhasználatát idézve — idegen ingatlanok tulajdonosai számára. Ne legyen a földművesnek joga arra, hogy megakadályozza a mindenki számára végtelenül fontos távvezeték megépítését azzal, hogy annak építményét nem engedi elhelyezni a földjén, nem járul esetleg hozzá egy oszlop felállításához. De legyen joga ahhoz, hogy illő árat kérjen azért, hogyha egy, olykor — mondjuk — 6x6 méter talpszélességű spender kettévágja a földecskéjét, vagy ha nem is vágja ketté, de konyhakertnyi darabot hagy parlagon, von ki a gazdálkodásból, e tekintetben egyenlő felek közötti megállapodással kétoldalú szerződés jöhessen létre, mindkét fél számára előnyös módon, s ha nem születik egyezség, következzen a más törvény által pontosan körülírt kisajátítási eljárás. Ezen túlmenő en — és sajnos, természetvédelmi törvény hiányában — legyen joga a természet, illetve tájvédőknek tiltakozni bizonyos abszurd távvezetéktelepítési vagy egyéb építési megoldások ellen. Ennek bizonyítására hadd mondjak el egy megdöbbentő tényt. Dunaalmás é s Szomód között, a Dunától mintegy 23 kilométerre van egy kopasz hegycsúcs, turistautak célpontja, úgy nevezik, hogy Kőpite. Magasan emelkedik a Gerecse utolsó nyúlványaként az ott kezdődő kisalföldi róna fölé. A kirándulók Tatabányát, Tatát, Oroszlányt, Pannonhalmát, Komáromot, Ógyallát és Érsekújvárt egy körbefordulással megtekinthetik, a falvak két tucatjáról és a Duna tekintélyesen hosszú szakaszáról nem is beszélve. (18.30) Eközben kiki vérmérséklete szerint szitkozódhat vagy káromkodhat, mert feje f ölött ott zúg, ott vartyog az ott mindig játszó szélben egy isten tudja hány kilowattos távvezeték, ugyanis pont a csúcson helyezték el annak egyik hatalmas oszlopát, előtte ronda nyiladék az erdőben, mögötte szintúgy. Tán 15 esztendeje épült mindez az utó kor csodálatára és okulására. Itt Budapesten is ajánlanék talán egy hasonló módszert, egy jókora standardot a Sashegyen, párja legyen a Citadellánál, egy vagy kettő a Várban és így tovább. Mennyit meg lehetne így spórolni. De ha már az akasztófahumorral k acérkodunk, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, engedjenek meg egy közvetlen kérdést itt a teremben mindenkihez, habár nagyon kevesen vagyunk: tisztelt képviselőtársaim és… már vendégek nincsenek, emelje fel a kezét az, aki tudja, hogy hol van az a szerződés, amelyet annak idején az áramszolgáltatóval kötöttek, és egyáltalában tudja, hogy… (Pál László jelentkezik.) Egy. Ha tudja, hogy hol van a szerződés, tudjae képviselőtársam, hogy mi van benne? (Pál László bólint.) Tudja. Egy ember a több közül, ezt egyált alában nem lehet a kezek erdejének nevezni. Éppen ezért roppantul fontosnak tartjuk azt, hogyha önök és én és mindannyian és megannyi honfitársunk az áramszolgáltató vállalattól csak 380 volt vagy csak 220 volt feszültséget vételezhetünk, habár biztos, hog y jócskán vannak, akik most joggal felszisszennek, hogy mi az, hogy 220, talán 150 vagy 130, és egy bizonyos periódusszámot, tehát ilyen értelemben véve ki vagyunk szolgáltatva a szolgáltatónak, akkor miért nem áll ez előterjesztésben bizonyos meghatározot t védelem az állampolgár számára? Miért nem épített be az előterjesztő egy kötelezően megújítandó szerződést a törvénybe, amely megfelelően biztosítaná a fogyasztót például arról, hogy négy óránál tovább nem tarthat egy
