Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 13. hétfő, őszi ülésszak 3. nap (321.) - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
177 benyújtott törvényjavaslatokét. Például a 80as évek elején több év alatt a brit alsóház képviselői 502 törvénytervezetet nyújtottak be, míg a kormány csak 287et. Izrael 788 képviselői önálló indítványával szemben a kormány csak 395 törvényjavaslatot terjesztett elő, Franciaországban 625 képviselői törvénytervezet mellett a kormányzat csak 467 törvényjavaslatot tett le a képviselők asztalára. A képviselői kezdeményezés gyakor lata a papíron meglévő jogosultság ellenére teljesen hiányzott az akkori szocialista országok parlamentjeiből és a diktatórikus berendezkedésű fejlődő országokból. Ezekben az években a kubai, a csehszlovák, a jugoszláv és a magyar parlamentben egyetlenegy képviselői önálló indítvány sem született, mint ahogy nem született Zairében, Szomáliában, Tanzániában vagy Kenyában sem. Senki nem állíthatja közülünk komolyan, hogy ezek a parlamentek hatékonyabban működtek, mert nem pazarolták az idő t laikus előterjesztésekre. Az egyéni képviselői előterjesztések természetszerűen időigényesek, de erre rászánja az időt minden valamirevaló parlament. (18.30) A legtöbb parlament önálló időkeretet jelöl ki erre a célra, ezzel is hangsúlyozva azt a tényt, hogy őrzi a végrehajtó hatalomtól való függetlenségét, nem tekinti elsődleges feladatának a kormányelőterjesztések megvitatását. Ausztrália, Kanada, India, Libanon, Mauritius, Hollandia, Svájc és a Délafrikai Köztársaság parlamentjeiben a hét valamelyik napján vagy minden nap néhány órájában egyéni előterjesztéseket vitat meg a Ház. A Fidzsiszigetek és ÚjZéland parlamentjeiben a kijelölt napokon csak akkor lehet megkezdeni a kormányelőterjesztések megvitatását, ha már elfogytak a képviselői indítványok . A kormányzattal szembeni prioritás erősíti a képviselőkben azt az érzést, hogy nem ők szolgálják ki a mindenkori kormányzatot, hanem éppen ők adnak feladatokat a végrehajtó hatalomnak. A fentebbi országcsoporttal szemben vannak olyan országok is, ahol az egyéni képviselői indítványok csak a kormányelőterjesztések megvitatása után kerülhetnek sorra. Ezen országok demokratikus berendezkedését sem vonhatjuk kétségbe. Ilyen gyakorlatot követ például a svéd, a spanyol, a brazil vagy az izraeli parlament. Azza l együtt, hogy a képviselők mindenhol a világon féltékenyen őrzik a törvényelőterjesztési jogosítványaikat, tagadhatatlan, hogy nagyon rossz a befektetett munka hatékonysága. Egykét ország kivételével nagyon gyászos a szűk szakértői gárdára támaszkodó ké pviselői előterjesztések eredményessége. A legtöbb országban az előterjesztéseknek csak öttíz százaléka válik tényleges törvénnyé. Belgiumban 670 előterjesztésből csak 46, Kanadában 838 előterjesztésből csak 18, Franciaországban 625 előterjesztésből csak 37, Izraelben 788 indítványból csak 77, NagyBritanniában 502 képviselői törvényjavaslatból csak 49 lett sikeres. Görögország 94 egyéni előterjesztése, India 435 előterjesztése, Malajzia 34 előterjesztése egytől egyig mind elbukott. Finnországban csak 1% a sikerélményt elérők aránya. Magyarországon az egyéni előterjesztések száma elmarad a kormányelőterjesztésektől, azaz korántsem alakultak ki a kormányelőterjesztéseket másfélkétszeresen meghaladó francia, izraeli vagy brit arányok. A sikeres előterjeszt ések aránya 34%, ez sem lóg ki az előbb felsorolt bukási arányok közül. Miért nem szűrik meg jobban a felsorolt parlamentek az indítványokat már bizottsági szinten, miért szánnak a plenáris üléseken erre időt — kérdezheti bárki, aki látja ezeket a kedvező tlen arányokat. Azért nem szűrik meg, mert ez az idő- és pénzveszteség is a demokrácia ára és velejárója, a parlament önálló hatalmi ágának a megnyilvánulása. Önök közül többen emlékezhetnek az Alkotmánybíróság emlékezetes döntésére, amikor is eltörölte az egységes számjelű személyi nyilvántartás általános használatának a gyakorlatát. A döntés
