Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 16. kedd, őszi ülésszak 25. nap (343.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
1746 hogy ebből kell kiindulnunk. Le kell mondanunk arról — bármennyire gyűlölt figurák voltak a besúgók — , hogy velük szemben pönálást alkalmazzunk. Tudomásul kell vennünk azt, hogy az akkori á llamhatalom viszonylag törvényes keretek között, nem teljesen törvényes keretek között alkalmazta ezeket az embereket. Ami a törvényjavaslatot illeti, azzal kapcsolatban nagyon sok gyakorlati és elvi aggályom van. A gyakorlati aggályokat is többen kifejtet ték. (11.20) Többek között csak az időbeliség kérdésében egy háromtagú testület vajon mikorra tudja az ellenőrzést elvégezni és az ellenőrzés során vannak bizonyos határidők — 15 — 30 napos határidők — , amik után kerülne sor arra, hogy valakinek a nevét közz étegyék vagy előtte le kellene mondania, de az illető fellebbez — kétfokozatú fellebbezési lehetősége van — , ez esetben bizony egykét évig is elhúzódhat, mire ez a bizottság olyan helyzetbe kerül, hogy valakinek a nevét közzétenné. Közben már régen megszű nt a parlamenti státusa az illetőnek, tulajdonképpen abban a pillanatban le is kell állítani a folyamatot, vagyis az az eredmény, hogy az illető mondjon le, az megvalósul ennek a törvénynek a közreműködése nélkül. Akkor kiket érint ez a törvény? Azokat a k épviselőket érinti, akik a következő parlamentbe be fognak jutni. De nem teszi lehetővé a törvény azt, hogy a következő parlamenti választásokon fellépő jelölteket megvizsgálják, s ha azok a jelöltek bejutnak a Parlamentbe, akkor megint kezdődik elölről a dolog? Nem lennee sokkal helyesebb, hogyha ezt az ellenőrzést saját kérésre lehetne elvégeztetni, amikor is valaki kéri — legyen az püspök, vagy képviselőjelölt, vagy bárki — és erre a hatóságok kötelesek megvizsgálni: szerepele az ügynöklistán, kapotte pénzbeli ellenértéket, írte jelentéseket. Ha egy nemleges nyilatkozatot kap, hasonlóan az erkölcsi bizonyítványhoz, ahol azt írják, hogy "nyilvántartásainkban nem szerepel" vagy "a bűnügyi nyilvántartásban nem szerepel", akkor egy ilyen papírnak a birtok ában vállalhat bírói megbízatást vagy képviselőjelöltséget. S ez a megoldás egyrészt eliminálná azokat a problémákat, ami az egyházakkal kapcsolatos, hiszen a törvényjavaslat szerint az egyházak vezetői kérhetik a belügyminisztert és a honvédelmi miniszter t, hogy megállapítsák egyházi személyekről, hogy szerepelneke a listákon. De hát — ahogy Kövér László is említette — , vajon politikai pártok nem kérhetnék ugyanezt, hogy a vezetőik szerepelteke ezeken a listákon? Vagy más testületek, más egyesületek, szö vetségek — saját elhatározásukból — nem köthetnék a vezetői posztot ahhoz, hogy valaki szerepelte ezeken a listákon vagy sem, vagyis kapjon egy tisztasági vizsgálatról szóló papírt. Én azt gondolom, hogy a törvénytervezet 2. §ának a felsorolásából — az e gyetemek tanszékvezetőit, a főiskolák tanszékvezetőit, a Rádió, Televízió szerkesztőinek a nevét, az állami többségű vállalatok és gazdálkodószervezetek vezetőinek a körét — ki kellene vonni és egyszerűen rábízni ezekre a szervezetekre, hogy bekérike ezt az erkölcsi bizonyítványt vagy sem. Ehelyett ki kellene egészíteni ezt a felsorolást egy plusz ponttal, hogy el kell végezni az ellenőrzést azok ügyében, akik ezt kérik. Ebben az esetben ez egy jövőbe mutató törvényjavaslat lenne, hiszen a későbbiek folyam án ha valaki nagyköveti vagy más kinevezés előtt áll, akkor egyszerűen megkéri ezt — és ő kéri, önként kéri, nem mi kényszerítjük rá. Ugyanez vonatkozik a szervezetekre. Nem mi, a Parlament, oktrojálunk rá egy tisztasági minimumot, hanem az a szervezet dön ti el, hogy az ő vezetőitől kére egy ilyen papírt vagy sem — megfordul az egésznek a logikája. Én ezt rendkívül fontosnak tartanám. A másik, amivel kapcsolatban szólni kell, az Alkotmánybíróság bekeverése az ügyekbe. Már az előző törvényjavaslat előzetes vitájánál kiderült, hogy az Alkotmánybíróság ezt nem tartja alkotmányosnak, nem tartja helyesnek. Tehát ennek ellenére — hogy az Alkotmánybíróság a főtitkárán keresztül levelet küldött a Parlamenthez, amelyben ezt világosan kifejtették — a törvényjavaslatb a a törvényelőkészítők megint betették az Alkotmánybíróság elnökét. Én ezt összeférhetetlennek tartom, hiszen az Alkotmánybíróságnak kell végső soron e törvény felett is és bármilyen későbbi, a törvény alkalmazásával kapcsolatos inkoherencia ügyében dönte nie. Márpedig
