Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
1729 amit a semlegességről mondunk. Támadásaik oka éppen az, hogy eszközként kívánják felhasználni az államot. Tisztelt Ház! Ami a mai támogatási rendszert illeti, az egyházak köztevékenysége területén előrelépés történt. A nem állami intézmények azonos arányú normatív hozzájárulást kapnak, tehát a szektorsemlegesség dominál. Továbbra is problémát okoz azonban, hogy a gyermekeiket magánis kolába járató szülők kétszeresen járulnak hozzá az oktatás költségeihez. Míg ugyanis az általuk fizetett adókból az önkormányzatok fedezik az önkormányzati iskola fenntartásának tényleges költségei és a fejkvóták közti különbözetet, addig ugyanezt a különb özetet ők a magániskoláknál is megfizetik például tandíj formájában. A párhuzamosság föloldása végett célszerű lenne legalább a tandíjuk egy részét leírhatóvá tenni az adóalapjukból. Megoldatlan továbbá ebben a körben a műemlékvédelem kérdése is. Ezen a te rületen is utat kellene nyitni valamilyen formában a normativitásnak. Ezenkívül szélesíteni kellene a pályázati rendszerek lehetőségét. Ami viszont a hitéleti tevékenység támogatását illeti, itt lényegében az előző rendszer államelvű logikája él tovább. Te rmészetesen több nyilvánossággal, immáron parlamenti döntési jogkörrel, sokszorosan nagyobb összegekkel, megváltozott előjellel, de továbbra is masszív állami beavatkozással. Ez azzal jár, hogy az egyházak lassan beépülnek az állami szervezetrendszerbe. Az 1993ra jutó támogatások felosztásáról szóló parlamenti vitában 1993. február 22én már előadtam e rendszer részletes kritikáját, így ettől itt most eltekintek. Természetesen az akkor elmondottak továbbra is érvényesek. Ehelyett inkább arról szeretnék mos t szólni, hogy merre vezethetne a kiút. Tisztelt Ház! Azt kellene elérnünk, hogy az egyházak hitéleti tevékenységének finanszírozása függetlenedjék az állami költségvetéstől. Olyan megoldást szorgalmazunk, amely 1.az állami újraelosztás kikapcsolásával az állami beavatkozást, a politikai döntéshozótól való függést kizárja; 2.a költségvetési alkudozást a polgárok szabad döntésére épülő automatizmussal váltja fel; 3.valós képet fest a tényleges társadalmi igényekről; 4.eléri, hogy senkinek se kelljen a nézete ivel ellentétes vallást támogatnia; 5.a társadalom és az egyházak kapcsolatának megerősítésével kifejezi, hogy az egyház a hívőké, nem pedig az állam kliense. Az elmondottak érdekében tettünk 1991 tavaszán javaslatot arra, hogy az állampolgárok tetszésük s zerint fordíthassák személyi jövedelemadójuk egy meghatározott hányadát valamely egyház vagy valamely más, nem üzleti célú intézmény támogatására. Ez nem egyházi adó, hiszen az egyházaknak nem nyílik joga a hányad követelésére. Szeretném hangsúlyozni azonb an, hogy az új rendszer bevezetése csak többéves átmenettel képzelhető el, amely alatt az állam az átállással járó, előre nem látható nehézségek leküzdése érdekében méltányos korrekciós mechanizmust működtet, és nyitott marad a modell tapasztalatok szerint i módosítására. A teljesség igénye és a nélkül, hogy bármelyik mellett elkötelezném magam, csak a gondolatébresztés kedvéért mondom: ilyen korrekció lehetne például egy kiegészítő költségvetési keret átmeneti fenntartása, amely az egyházakra befolyó adórés z arányában kerülhetne szétosztásra; vagy az egyházakra eső minden forintnyi adórész megfejelése az állam részéről évről évre csökkenő, meghatározott százalékban. Egy ilyen rendszer, tisztelt képviselőtársaim, elejét veheti az egyházi jogi státussal kapcso latos esetleges anyagi célzatú viszszaéléseknek is, hiszen nem teszi kifizetődővé az állami támogatás reményében történő esetleges felekezetalapítást. Ezenkívül az egyházakat rábízza a társadalom értékítéletére, amely így közvetlenül ítélkezhet arról, hogy mely kultuszt tart kívánatosnak vagy károsnak. Ha már a jogbiztonságnál tartok, hadd hívjam fel a figyelmet még valamire. Az Amerikai Egyesült Államokban rendkívül könnyű felekezetet alapítani, semmiféle jogi kötöttség nincs. Ahhoz azonban, hogy valamely vallási közösség bármiféle adókedvezményben részesülhessen, nonprofit
