Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
1727 költségvetési hiány, érdemes felmutatni néhány olyan intézkedést vagy lehetséges lépést, amivel ez a hiánynövekedés megállítható, és mindenképpen közös a felelősségünk abban, hogy ha mérs ékelni nem is lehet az állami eladósodás ütemét, legalább ne gyorsítsunk azon, és próbáljuk meg stabilizálni a költségvetés helyzetét. Ne járuljunk hozzá ahhoz, hogy olyan gyorsuló ütemben romoljon, mint ahogy eddig tette, és mindent tegyünk meg azért, hog y az egyensúly azok között a keretek között, ahogy ebből a költségvetésből kibontható, biztosítható legyen. Remélem, hogy a továbbiakban valóban lesz mód arra, hogy érdemben vitatkozzunk ezekről a javaslatokról, és bízom abban, hogy nem egy fejünkre omló k öltségvetést hagyunk a következő parlamentnek és a kormánynak örökül. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Mészáros István képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Mészáros Istv án László (SZDSZ) MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési javaslat egyházak támogatására vonatkozó részéhez kívánok hozzászólni. Az Antallkormány utolsó költségvetési javaslatát látva szom orúan állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt négy esztendő alatt egyetlen lépés sem történt az állam és az egyház elválasztása felé a költségvetésben. Továbbra is hiányoznak az egyházi önállóság anyagi garanciái. A volt egyházi ingatlanok visszadásáról szóló tö rvény ahelyett, hogy az egyházi függetlenséget erősítené, egyre erőteljesebbé teszi a költségvetési összefonódást. Ahelyett, hogy elkezdődött volna az állam központi újraelosztó szerepét felszámoló indirekt finanszírozási csatornák kiépítése, az állam közv etlen anyagi kötelezettségvállalása évről évre folyamatosan emelkedik, már csaknem eléri egy teljes államhatalmi ágra, a bíróságokra fordított kiadásokat. A rendszer átalakítására tett javaslatok állandóan leszavazásra kerültek. Az egyházi támogatások kör ül rendszeresen kibontakozó zajos viták és az a tény, hogy a változtatások igénye egyházi oldalról is egyre inkább felmerül, azt jelzi, hogy a helyzet megérett az újragondolásra. Ezt az a szokatlan jelenség is alátámasztja, hogy az egyházi tételekhez még a Kormány egyik politikai államtitkára is rendszeresen módosító indítványokat nyújt be saját Kormányával szemben. Itt Pálos Miklós államtitkár úr módosító indítványára gondolok; például ebben az évben arra adott be módosító javaslatot ehhez a költségvetési törvényjavaslathoz, hogy az egyházi kárpótlásra szánt 4 milliárdos tétel 10 milliárdra növekedjék. Tisztelt Ház! Azzal a céllal, hogy az egyházak önállóságának anyagi hátterét meg kell teremteni, mindenki egyetért. A vita a hogyan körü l zajlik. A háttérben az a kérdés húzódik meg, hogy milyen szerepet játsszon ebben a folyamatban az állam. Az egyik álláspont szerint az előző korszak tudatos vallássorvasztása után az állam elemi kötelessége, hogy minden rendelkezésre álló pénzügyi, jogi és egyéb eszközzel aktív szerepet vállaljon az egyházak helyreállításában, ideértve akár társadalmi befolyásuk biztosítását is. E vélekedés szerint addig, ameddig a helyreállítás meg nem történik, nem kell hangsúlyozni az állam és az egyház elválasztásának elvét. Tisztelt Ház! A jelenlegi átmeneti helyzetben mi sem vitatjuk, hogy az államnak vannak kötelességei a szabad vallásgyakorlás nehézségeinek leküzdése terén. Azonban az előbb ismertetett nézettel szemben úgy véljük, hogy a közvetlen állami beavatkozá sok sorozata — az elválasztás elvének akár csak időleges háttérbe szorítása is — hosszabb távon olyan struktúrát, olyan viszonyokat alakíthat ki, amely az állam és az egyház újabb típusú összefonódását eredményezi. Ha valamibe túlságosan belekeverjük azt á llamot, nehezen lehet majd onnét kivonni. Ugyanakkor tudom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez az érv nem hatja meg különösebben azokat a vallási köröket, amelyek éppen egy ilyen összeszövődéstől remélik egyházuk befolyásának növekedését, különböző privilé giumok megszerzését. A megoldás módjától függ, milyen egyházat találunk az út végén: az állam hűbéresét vagy saját talpán álló független társadalmi erőt. A szellem és
