Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ)
1721 Az említett jelentés ezért jogosan mutat rá arra, hogy az elmara dás összefüggésben van azzal a hiányossággal, mely abból adódik, hogy a kormányzati szervek még mindig nem alakították ki az önkormányzatok reális, pénzügyigazdasági helyzetét átfogóan tükröző informatikai rendszert. Tisztelt Ház! Az említett általános me gjegyzések után megítélésem szerint érdemes az önkormányzatok költségvetésével kapcsolatban néhány körülményre konkrétan is kitérni. Mindenekelőtt arra, hogy a költségvetés tervezete a helyi önkormányzatok bevételeinek a '93as várható összeghez képest nom inálisan 6%os növekedésével számol. Megjegyzem: ha viszonyítási alapnak az önkormányzatok által tervezett '93as bevételi összeget tekintjük, akkor már csak 5% a növekedés. Érdemes ezt az arányt összevetni a költségvetés kiadási főösszegének '93as évihez viszonyított emelésével. Ha ezt megtesszük, akkor kiderül, hogy az 1994. évi költségvetés kiadási főösszege, amiről az elmúlt években rendszeresen kiderült, hogy alultervezett, 18%kal emelkedik. Ehhez a 6, illetve 18%hoz a következő megjegyzéseket érdem es tenni. Először: miközben az önkormányzatok feladatainak köre folyamatosan bővül, addig anyagi támogatottságuknak aránya a költségvetésekben folyamatosan csökken. Az 1991ben 23%os támogatási arány '94re folyamatosan 21%ra olvad. Másodszor: a bevételi főösszegnek nominálisan 56%os emelkedése olyan irreális megfontoláson alapul, mely a helyi bevételeket 40%kal megemelhetőnek tartja. Harmadszor: a 18%kal emelkedő összkiadásokat az 56%os önkormányzati összbevétellel összevetve két észrevétel tehető. Ha a kiadási főösszegben megjelenő 18%os emelés ugyanilyen vagy nagyobb arányú feladatkörbővülést is jelent, akkor igazoltnak tekinthetjük azokat a megállapításokat, melyek szerint a közigazgatás két nagy ága — az államigazgatás és az önkormányzatok — k özött folytatódik a súlyeltolódás az államigazgatás javára. Ha pedig a feladatkör ilyen arányú változása nem áll a kiadások mögött, akkor indokolhatatlan ez az anyagi feltételekben megjelenő különbség. Itt említem meg azt is, hogy sok probléma és nehézség forrása lesz az, ha a költségvetési törvény nem tartalmaz dologi automatizmust. Ez a végrehajthatatlan helyi költségvetéseken keresztül az intézményekben folyó szakmai munkát fogja veszélyeztetni, a bizonytalanságot növelni. Külön figyelmet érdemel a norma tív támogatás összegének, előző évihez viszonyított változásának a tendenciája. Míg az infláció az 1992es 23%ról szinte alig csökkent, '93ban 2022% volt, '94ben 1620 körül várják, addig a normatív támogatások előző évihez viszonyított aránya az elmúl t évihez képest, mely 122% volt, idén mindössze 101%. Vagyis az 1994re tervezett normatívanövekedés 1%, lényegében tehát nincs változás, megfelel az előző évinek. Ha ezt a körülményt összehasonlítjuk egyes ágazatok önkormányzati ráfordításarányaival, akko r kitűnik, hogy ezek a normatívák egyre csökkenő mértéket képviselnek a tényleges ráfordításokban. Például az oktatási ágazatban az elmúlt két évben 63ról 60%ra csökkent a központi normatíva aránya a teljes költségekhez, a tényleges költségekhez viszonyí tva. A kultúra és a sport területén ez az arány nem éri el a 20%ot. A normatív támogatások közül kiemelést érdemel a településüzemelésre fordítható összegnek 5%os tervezett csökkentése, melyet a helyi feltételek ismert nehézségei miatt érthetetlennek, in dokolhatatlannak és elfogadhatatlannak tartunk. Mint ahogy elfogadhatatlan az általános iskolai oktatásra fordított összköltség több mint 800 milliós csökkentésének a szándéka is. Nem javítja a képet az sem, hogy a központosított előirányzatok összege mint egy 24%kal nő az előző évihez képest, amelyből kiemelkedik a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának növekedése. Ez a megemelt támogatás, hozzátéve az önkormányzatok minimum ugyanekkora tehervállalását, együttesen sem lesz képes fedezni az 1994. évi v árható igényeket. Ezért előre kalkulálható, hogy a központi költségvetés a kiadások 50%át sem fedezi majd, ami más szóval azt jelenti, hogy az államigazgatásra és az önkormányzatokra háruló teherből a nagyobb részt az önkormányzatoknak kell vállalniuk. Pé ldául gondolok itt a pályakezdő munkanélküliekre, akik ki
