Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
1705 megváltoztatására nem számítok és nem számíthatok, de ez a pénz is fontos segítség lehet a további károk csökkentésére. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Rab Károly képviselőtárs unknak a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Rab Károly (SZDSZ) RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az elején össze szeretném foglalni a költségvetési törvénynek a felsőoktatási és tudományt érintő részé t, akkor azt mondanám, hogy a Kormány szellemi kannibalizmust folytat, fölfalja még azt is a szellemi erőforrásokra szánt pénzekből, azt a keveset is, ami maradt. A másik, amit mondhatnék a felsőoktatást és tudományt érintő részéről, hogy a Kormány úgy vis elkedik, mint a rossz hőlégballonosok, amikor süllyed a hőlégballon, akkor nem a homokzsákot dobják ki, hanem a gázpalackokat, amik azért még félig, negyedig vannak. A harmadik megállapításomat pedig személyesen Szabó Iván miniszter úrnak szeretném mondani , ha idefigyelne, hogy a miniszter úr nem tud számolni, vagy a miniszter úrnak a kollégái nem tudnak számolni: a költségvetés teli van olyan adattal, ami nem felel meg a valóságnak. És hogy rögtön egy példát mondjak: múlt héten a miniszter úr megjelentette ezt a közbenső tájékoztatót az 1994. évi költségvetésről, abban az szerepel, hogy 10%nak megfelelő mértékű támogatáselvonásra kerülhetne sor az alapoknál. Mondok egy példát: az OTKA, az országos tudományos kutatási alap, ami az elmúlt évben 2 milliárd 44 0 millió forint volt, a költségvetés eredeti változatában már lecsökkent 1,8 milliárdra, aztán egy még nagyobb étvágyú szellemi kannibál csökkentette 1,6 milliárdra, miniszter úr legyen szíves utánaszámolni, hogy a 2 milliárd 440 milliónak mennyi a 10%a. Biztos, hogy nem csökken az érték 1,6ra, ez tudniillik 36%os csökkentés a 10zel szemben. De erre majd még vissza fogok térni. A költségvetésben nagyon szép mondatokat olvashatunk, idézek egyet ebből a remekműből: "A Kormány tudatában van annak, hogy a g azdasági visszaesés nem szüntethető meg átfogó és offenzív műszaki fejlesztéspolitika nélkül." Következésképpen amilyen adatokat látunk, úgy látom, hogy a Kormány nem akarja a visszaesést megszüntetni. Évek óta olvashatjuk a Kormány előterjesztésében, hogy a Kormány kiemelten kezeli az oktatást, stratégiai ágazatként kezeli a felsőoktatást, prioritást élveznek a szellemi erőforrás fejlesztését szolgáló források. Ehhez hasonló mondattal teli vagyunk, ugyanakkor a tények és a szavak nagynagy eltérésben vanna k. El kell ismerni, hogy bizonyos eredmények az elmúlt években vannak: több, jóval több hallgató van a felsőoktatásban, valamelyest javultak a bérek — bár erre majd visszatérek — és bizonyos javulást jelent az is, hogy komoly pénzek a felsőoktatásban és a tudományban pályázati úton nyerhetők el, és ez bizony eredménynek tekinthető. A valóság azonban lényegesen romló helyzetet mutat. Az évek óta tartó folyamatos elvonások lehetetlenné teszik a minőségi váltást. Valójában értelmetlenné válik a több hallgató a kkor, ha nincs megfelelő infrastruktúra, és évek óta a felsőoktatásban lényegesen romlott a működési költség helyzete. Ezt majd mindjárt fogom idézni: a '94. évi működési keretek kevesebbek, mint a '92. évi záróadatok. Tudniillik olyan mértékben rendezték vissza a '93. évben a különböző megvonásokkal épp a működési költségkereteket, hogy az valójában a növekedés — a '93hoz való növekedés — ellenére még mindig kevesebb, mint az 1992. évi. Semmit sem ér a több hallgató, hogyha nincs megfelelő infrastruktúra, nincs megfelelő szakirodalom, információs háttér. Értelmetlenné válik a mennyiségi növelés. Értelmetlenné válhat a hallgatók számának a növelése, hogyha nem követi egy minőségi váltás például az oktatásban, az
