Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
1700 Munkaügyi Minisztériumban. Elkészült a pályakezdő munkanélküliek, elkészült a tartósan munkanélküliek, elkészült a cigány munkanélküliek, és h a jól tudom, elkészült az egészségügyben károsodott munkanélküliekkel kapcsolatosan egyegy cselekvési program. De hiába készültek el ezek a cselekvési programok, ha a fedezetük nem biztosított. Az igaz, hogy a költségvetés a segélyek fedezetéről gondoskod ik. Még az is lehet, hogy a szolidaritási alap egy kicsit túltervezett, de a segélyezés — mint szükséges rossz — arányának csökkentése érdekében semmi nem történt. Mert az legfeljebb negatív történés, hogy a munkanélküliek segély helyett egyre többen az et től kisebb összegű szociális segélyrendszerbe kerülnek át. Más kérdés az, hogy a szolidaritási alap feltöltéséhez ismét megemelték a munkáltatók befizetési kötelezettségét. Szerintem még ebben a kisebb mértékben való felemelése is helytelen volt. Miért nem látják be végre, hogy minél drágább a munkavállalók hivatalos foglalkoztatása, annál kevesebb lesz a foglalkoztatottak száma, annál több lesz a feketén foglalkoztatott vagy a munkanélküli? Amíg a munkaadói járadékot megemelték, addig a szolidaritási alap állami támogatását csökkentették. Az azonban sem a költségvetésből, sem a módosító indítványból nem tudható meg, hogy ez a csökkentés milyen tényekre, adatokra, számításokra alapozódik. Nincs valóban alátámasztva az sem, hogy az átképzésekre irányított vag y állítólag átirányított összeg milyen szinten, minőségben képes a gondokat kezelni. Érthetetlen az is, hogy a szolidaritási alapnál csökkentett összeg hogyan jut el az átképzésekre, és hogy valójában, tényleg oda kerüle, vagy hova. Mert az biztos, hogy n em kerül a foglalkoztatási alapba. A foglalkoztatási alap költségvetési helyzete egyébként is tragikus. Az előterjesztés eredetileg 15 milliárd forintot tartalmazott, bár az indoklásból kiderült, hogy ez 6 milliárd forinttal kevesebb annál, mint ami az ala p biztonságos működéséhez szükséges. A módosító előterjesztés azonban — pazarló gazdálkodásra hivatkozva — elvonja a 1,5 milliárd forintos állami támogatást a foglalkoztatási alaptól, és marad 13,5 milliárd forint privatizációs bevétel az alap működésére. Hogy ez az összeg tényleg lesz vagy nem, azt nem lehet tudni, még a Kormány sem igazán bízik ebben. Ez jól láható Becker Pál módosító indítványából, aki azt javasolta, hogy a privatzációs bevételeknél az ÁVÜ helyett inkább az ÁV Rt.re számítsanak, és az i ndoklásba beleírja, hogy itt nagyobb esély látszik arra, hogy a pénz majd meglegyen. És mi lesz, ha ez a látszat csal? A pazarló gazdálkodás a foglalkoztatási alapban tény. Ezt az ÁSZjelentés is alátámasztotta. De helyese, hogy ha pazarlóan gazdálkodnak, akkor nem a pazarló gazdálkodást változtatjuk meg, hanem a célt lehetetlenítjük el? Talán nehezebb, de mindenképpen kifizetődőbb lenne a cél eléréséhez szükséges eszközrendszer átalakítása, igaz, ennek le kellene vonni a politikai és személyi konzekvenciá ját. Be kellene ismerni tévedéseinket, be kellene látni, hogy a jelenlegi helyzet nem más, mint a munkanélküliség fenntartásának finanszírozása. Be kellene látni, hogy a munkaügyi központok ma a költségvetésük miatt sokkal inkább a munkanélküliség fenntart ásában, semmint csökkentésében érdekeltek. Be kellene látni, hogy ezt a kérdést minden más költségvetési intézkedés vonatkozásában is vizsgálni kellene. Be kellene látni, hogy ha az emberektől nem vonjuk el a lehető legnagyobb mértékben jövedelmüket, hanem lehetőséget biztosítunk arra, hogy saját helyzetüket, életkörülményeiket javítsák, mennyivel szívesebben áldoznának valamenynyiünk javára. Csak nézzék meg, hogy a falvakban az önkormányzati céltámogatások másik felét az emberek fizetik be, és ráadásul a s aját munkájukkal is hozzájárulnak a víz, a gáz, a csatornavezeték építéséhez. Arról nem is szólva, hogy ezek a kis beruházások hosszú és rövid távon enyhíthetik a munkanélküliség problémáját. Ez a költségvetés azonban inkább akadályozza a céltámogatásoka t, mint erősíti, nehogy az önkormányzatok valódi sikereket érjenek el. Ez azonban egy felesleges erőfitogtatás, ez maga a gyengeség jele. Ez a beletörődés, a passzivitás és a tehetetlenség költségvetése, elfogadásra nem ajánlott. Köszönöm a figyelmüket. (T aps a bal oldalon.)
