Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1694 Természetesen a multiplikátorhatás csak kézben tartott, behatárolt deficit esetén érvényesül. Meg kell említenem, hogy az 1963 . és az 1975. évi időszakra vonatkoztatva igen részletes, hónapokra tagolt pénzügyi vizsgálatot végeztek el a németországi szövetségi köztársaságban. E vizsgálat alapján a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy sem a pénzmenynyiség, sem a költségveté si politika nem befolyásolja észrevehetően a termelést, mivel a gazdasági növekedésnek ettől függetlenek a mozgatórugói. A számítás kritikusai azt fejtették ki, hogy az eredmény nem meglepő, mivel anticiklikus költségvetési politika soha nem is érvényesült a bonni kormányprogramokban. Nem volt tehát olyan anticiklikus költségvetési lépés, aminek mérni lehetett volna a visszaesést gátló következményeit. A posztkeynesi közgazdasági iskolának soha nem volt érdemleges befolyása a német, osztrák, svájci régió ban, ezért is figyelemre méltó a bécsi Nemzetközi Összehasonlító Gazdasági Intézet KözépKeletEurópára vonatkozó megállapítása és tanácsa: "Az államháztartás szaldója romlott, vagyis a költségvetési hiány a térség szinte minden államában növekedett. Minth ogy Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban a deficit az állami bevételek csökkenése és nem a megnövekedett kiadások miatt következett be, az intézet úgy véli, hogy a kiadási oldal további redukálása a gazdaságot lefullasztja, és ne m vezet az infláció oly nagyon óhajtott lassításához. A belső kereslet ugyanis csökken, a beruházásokkal ugyanez a helyzet, és a gyenge nyugati konjunktúra miatt az export is stagnálni fog, akkor mindez kedvezőtlenül hat a gazdasági fejlődésre." Az idézetb ől kitűnik, hogy a kutatóintézet hibás reakciónak tekinti a bevételcsökkenés esetén a kiadások lefaragását, hangsúlyozza, hogy az államháztartás vezetése minőségileg más gondolkodást kíván meg, mint a magánháztartások vezetése. Sajnos, bennünk még nem tuda tosodott kellően, hogy a gazdasági életet pezsdítő multiplikátorhatásuk vagy a gazdasági életet lebénító hatásuk miatt nem azonos gazdasági töltetű, holott látszólag azonos nagyságú forintok állnak egymás mellett a költségvetési bevételek vagy kiadások laj stromában. Az adók sorából például a földadó összege úgy hiányzik a költségvetésből, hogy egyidejűleg megnehezíti a hátrányos helyzetű mezőgazdasági vállalkozók gazdálkodói helyzetét. Az alacsony aranykoronájú földön gazdálkodók ugyanis eddig sem fizették ezt az adót. Sorsukon tehát az adó elengedése pozitívan nem változtat. Az adókiesés negatív hatása viszont jelentős, mivel a jobb földön gazdálkodók versenypozíciója jelentősen javul. Még hátrányosabb lesz tehát a gyengébb földeken gazdálkodók eladói helyz ete. Úgy tűnik tehát, hogy az adóelengedésnek csupán költségvetésihiánynövelő hatása lesz, pozitív gazdasági következménye nem várható. Hasonló módon valószínű, hogy a GDPnövekmény nem fogja pótolni azt a kieső, mintegy 40 milliárd forintnyi személyi jöv edelemadót, ami az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítási járulékok adóalapból történő kivonása miatt szűnik meg. A gazdálkodóknál egyszerűen nem lesz kényszer arra, hogy előteremtsék ezt az összeget, azaz ezt eddig fedező GDP egyszerűen létre sem fog jönni. Az értelmetlenül kieső adókat viszont olyan befizetési kötelezettségekkel kívánja a költségvetés bepótolni, amelyek a gazdasági növekedést, rugalmasságot fékezik. Például az illetékkulcsok tervezett növelése leblokkolja a munkaerő és a tőke szabad áramlását, lassul az ilyen jellegű erőforrások gazdasági növekedést leginkább szolgáló allokációja, területi, ágazati és tulajdonosi átrendeződése. Régi felismerés, hogy a tőkejövedelmek inkább elviselik a magas jövedelemadókulcsokat, mint magát az alaptő két csökkentő vagyonadókat vagy illetékeket. A kívánatos tőkeakkumuláció ilyen elvonások esetén lebénul, és a tőke rovására kirótt terhek sokszorosát kell jövedelemadókedvezményben biztosítani, hogy vállalkozásra bátorítsuk az állampolgárokat. Költségveté si szempontból tehát nincs értelme egy ilyen rossz hatásfokú bevételrendezésnek. Politikai indíték esetén pedig be kellene vallani a politikai szándékokat. Politikai szándék lehet
