Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtti - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szabad György): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
1673 egyrészt azért, mert az ő véleményének az esetleges befolyásolásáról van szó; vagy ha ezt pozitívan akarom megfogalmazni, akkor arról van szó, hogy neki kell pártatlan tájékoztatást kapnia, és ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy biztosítotte ez a pártatlan tájékoztatás a jelenleg kialakult helyzetben. Másrészt róla szól a történet azért is, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a pénzéért — amellyel ő is hozz ájárul ezen intézmények fenntartásához — milyen műsort kap cserébe, márpedig az ismert események következtében számosan mondják le annak a lehetőségét, hogy az általuk létrehozott, egyébként nagyon értékes alkotások ezeken az intézményeken keresztül eljuss anak a nézőhöz, illetve a hallgatóhoz. Véleményem szerint ezen szempont is indokolja azt, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Tényfeltáró vizsgálóbizottságot javasolunk, és itt hadd emlékeztessek arra, hogy egy ilyen javaslat már volt, ami az 1992. októb er 23i események kivizsgálására alakult volna. Akkor ezt a javaslatot a Parlament nem fogadta el. Ha elfogadta volna, akkor az a tényfeltáró bizottság már megállapította volna pontosan, hogy mi történt valójában a téren, és talán azzal elkerülhetők lettek volna a mai események, amelyek a televízióban, rádióban kialakultak. Mindezen indokok alapján javasoljuk azt a tisztelt Háznak, hogy alakítsa meg ezt a vizsgálóbizottságot, foglalkozzon ezzel a kérdéssel és adjon instrukciókat a helyzet megoldására vonatk ozóan. Ez a megoldás kezelhetné az akut helyzetet, ami jelenleg kialakult ebben a két intézményben, ugyanakkor viszont természetesen magát az egész problémahalmazt ez hosszú távon nem rendezi. A hosszú távú megoldást a médiatörvénynek az elfogadása jelenth eti. Ez a Parlament a médiatörvénnyel másfélkét éven keresztül egyszer már foglalkozott, és végül egy sikertelen szavazási procedúra után nem fogadta el a Ház. Mint tudjuk, senki nem volt a Házban, aki megszavazta volna. Ezzel természetesen nem a múlt het i vitát akarom felidézni, csak jelzem, hogy a Ház nem fogadta el ezt a törvényt. Ugyanakkor viszont ha a következő parlamentre hagyjuk a médiatörvény meghozatalának ügyét, új parlament, új felállásban, új vitákat indít. Lehet, hogy miután nagyon fontos kér désről van szó, konszenzusra kell jutni, ott is másfélkét évig tart az ügynek a rendezése, ami esetleg azt jelentheti, hogy nemhogy 1994ben, de még 1995ben sem lesz médiatörvény, ami rendezi ezt a helyzetet. Véleményem szerint az a javaslat, hogy esetle g egy teljesen új médiatörvényt esetleg benyújt a kormányzat, azért nem túlzottan szerencsés, mert bár az elfogadásra kerülhetne esetleg ebben a ciklusban, de ha új javaslatról van szó, az megint újabb és újabb egyeztetéseket igényel, és esetleg a Parlamen tnek mégsem lesz lehetősége a médiatörvényt ebben a ciklusban meghozni, s akkor előáll az a helyzet, hogy a következő parlament és így tovább és így tovább — esetleg hosszabb ideig foglalkozik vele. Éppen ezért mi egy olyan javaslatot teszünk, hogy benyújt juk a Ház elé a médiatörvénynek azt a változatát, amely azon pontokat tartalmazza, amelyekben egyszer már valamikor egyetértés volt, illetve azon pontok esetében, ahol ez az egyetértés nem állt fenn, ott A, B vagy esetenként C variációban tárjuk a Ház elé a választási lehetőségeket. Ez a törvényjavaslat, amit mi most benyújtunk, 154 §ból áll, mintegy 400 indítványból jön össze ez a 154 §. A 400 indítványban 40 ellenzéki indítvány található, amiből következik, hogy az összes többi, az vagy a Kormány eredeti javaslata, vagy a kulturális bizottság, alkotmányügyi bizottság javaslata, vagy pedig a kormánypártok képviselőinek a javaslata. Nem lehet tehát azt mondani, hogy egy tiszta ellenzéki javaslat lenne. Ugyanakkor viszont ez így egy olyan alap, amiről érdeme s tárgyalni, és aminek alapján valószínűleg gyorsan meg lehetne hozni a médiatörvényt, hiszen ami a Rádióban és a Televízióban történt, mindnyájunkat arra int, hogy márpedig médiatörvényre szükség van, mert ez rendezheti véglegesen az ügyeket. (15.40)
