Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1665 Ehhez hozzá kell adni a módosító indítványként kezelt újabb 100110 milliárd hiány növekedését. És még egy apróság: az 1993. évi havi adatokat alapul véve, az eddigi költségvetési befolyások és kifizetések szerint e lég valószínűtlen, hogy az ez évi deficit megúszható 260 milliárd forint alatt. Aminek megintcsak van következménye 1994re. A tervezési technika miatt a bázis megroggyanása ugyanis végzetes, és rossz hatással van a tervezett év előirányzataira is. Kimonda ni is fél az ember, hogy mekkora az a hiány, ami a körülmények kedvezőtlen összeesésekor mint veszély ránk leselkedik. De még ha nem is következik be a legrosszabb, akkor is komolyan szembe kell néznünk a 450500 milliárd forint körüli deficittel. Mindez p árosul azzal, hogy a bevételi és kiadási oldal mögött meghúzódó intézkedések önmagukban is megkérdőjelezhetők. Az adórendszerbeli változtatások — a társasági adó enyhítésén túl — semmilyen távlati adóracionalizálási programba nem illeszthetők bele. A szemé lyi jövedelemadó ahelyett, hogy a világtendenciát követve egyre semlegesebbé válna, mind szélesebb progreszsziót vesz fel, így a befektethető jövedelmeket szűkíti, miközben a beruházások fellendítéséről álmodozunk. A minimális társasági adó előírása — függ etlenül a társaság eredményességétől — egyszerűen nonszensz. Ez lesz a világ csodája, mert megadóztatjuk a nem létező jövedelmet pusztán azért, hogy büntethessük az adófizetőket az adócsalók bűneiért. Ugyanakkor a kiadási oldal sem sokkal jobb. Nem valószí nű, hogy 1994 lesz az az év, amikor a felhalmozási kiadásokat, a termelési támogatásokat és, sajnos, a felsőoktatás kiadásait, meg a sehol nem részletezett infrastrukturális kiadásokat hirtelen lehet növelni. Ilyet viszonylag konszolidált körülmények közöt t lehetséges lenne megtenni. Én viszont úgy gondolom, hogy rendkívüli helyzet van. És félő, hogy népszerű intézkedéseket nem lehet tenni. Márpedig a jövőben rendkívüli állapotokra is föl kell készülni a költségvetés törvényerőre emelkedése esetén. Úgy gond oljuk, hogy az a kisebbik baj, hogy a hiány mértéke ijesztő. A nagyobbik bajt ott látjuk, hogy ez a hiány nehezen finanszírozható. Ha a belső lakossági megtakarítások megközelítik is a tavalyi csúcsot, akkor is maximum 250 milliárdot érhetnek el. Ha a gazd asági szféra nettó hitelpozíciója nulla, vagyis a cégek, vállalatok nem vesznek fel több hitelt, mint amennyi a betétnövekedésük és törlesztésük, ami önmagában elég bátor feltételezés, a deficitet kizárólag a külföldi adósság újabb és meglehetősen drasztik us növekedése vagy egy példátlan méretű infláció fedezheti. Úgy gondolom, bármelyik változat felér egy gazdasági katasztrófával. Az első esetben szembe kell nézni a nemzetközi pénzvilág, mindenkelőtt az IMF gyanakodásával, vagy majd következményként a hite lforrások eldugulásával, ami rövid távon a gazdaság csődjéhez vezethet. A második esetben a csőd politikai: a meglóduló inflációt az ország közvéleménye nem lenne képes tolerálni, és joggal. Mi akkor a megoldás? Én úgy gondolom, hosszú távon mindenképpen a z az egyetlen megoldás, hogy elkészüljön végre az az államháztartási reform, amely az ország gazdasági termelőképességének megfelelően alakítja ki az ország gazdálkodását. Rövid távon pedig úgy értem — és képviselőtársaimat erre kell intenem — , hogy a költ ségvetés módosítása során csak olyan igényekkel próbáljanak föllépni és módosításokat elérni, amelyek valóban racionálisak, és az ország fennmaradását gazdasági helyzetének veszélyeztetése nélkül tudják biztosítani. Erkölcsi kérdés is ez, hiszen jövőre vál asztások lesznek, és bárki is kerüljön jövő évben kormányra, borzasztó nagy terheket kell vállára vennie. Legalább annyit tegyünk meg saját jól felfogott érdekünkben, hogy ne nehezítsük meg az indulás helyzetét. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a házbizottság döntésének megfelelően elnapolom. Lezárását hétfőre tervezzük. Szeretném tájékoztatásul elmondani, hogy még 11 képviselő jelentkezett felszólalásra. Ezt tovább fogom adni az elnöks égnek, illetve a jegyzőknek. Fölírtam
