Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UGRIN EMESE, DR. (Kisgazda)
1663 tudnak adni a l egrászorultabbaknak is. Nevelési segélyt a nagycsaládosok esetében is egykét gyermekre legfeljebb körülbelül egy évre állapíthatnak meg. Ugyanakkor vannak önkormányzatok, ahol év végén már erre sem futja, mert mindent elvisz a tartósan munkanélküliek jöve delempótló támogatása. Szociális osztályon dolgozni lassan veszélyes üzem lesz, mert mindennaposak a fenyegetések, az agresszív megnyilvánulások, akár a tettlegességig is. Egyre több helyen őröket kellett felvenni a biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtésére. Az elmondottakból, úgy hiszem, világos: miért nem értem, mitől elégedett a Kormány az elmúlt három év szociálpolitikájával. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Ugrin Emese képviselőnőnek, Kisg azdaképviselőcsoport. Felszólaló: Dr. Ugrin Emese (Kisgazda) UGRIN EMESE, DR. (Kisgazda) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már majdnem attól féltem, hogy az ellenzékkel azonos gondolatokat kell elmondanom. Sajnos, az az igazság, hogy annak ellenére, hogy a mindenn api gondokat is megértve és a szociálpolitika hiányosságait is megértve az az érzésem, a kutya nem ott van elásva, hogy nem ad elég pénzt az állam a szociális kérdésekre, hanem azt hiszem, ésszerűtlenül ad. Tehát, sajnos, a jelenlegi magyar gazdasági helyz etben inkább az lenne az igény, hogy racionalizáljuk a kiadásainkat. Úgy gondolom, egy állami költségvetésnek a vitája azért fontos momentum egy ország politikai életében, mert egyben mérleget vonunk arról, hogy mi történt az előző évben, és körülbelül mil yen elképzeléseink vannak a jövő évre. Én egy kicsit a politikai oldalra és annak költségvetésen keresztüli veszélyeire szeretném felhívni az önök figyelmét. Úgy ítélem meg, hogy a törvényhozás elé terjesztett '94es költségvetési törvénytervezet — hasonló an elődeihez — nem felel meg azon ígéreteknek, amelyeket 1990 májusában itt a Ház előtt az országnak tettünk. Annak idején Antall József a következő kritikát mondotta el a még előző kormány költségvetéséről — s az a kritika, sajnos igaz volt — , idézem: "Ta rtós egyensúlyhiány alakult ki a kiadások és a bevételek között, ami a megalapozatlan és túlméretezett költségvállalás következménye. Az államháztartás rendszere jelenleg nem illeszkedik a piacgazdaság követelményeihez." Ez egy nagy igazság volt. Rögtön ut ána elhangzott a következő mondat: "A Kormány vállalni kívánja, hogy megbízható leltárt készít, majd kidolgozza az államháztartás reformjára vonatkozó javaslatait." Ez az ígéret elhangzott 1991ben is, még Kupa Mihály pénzügyminiszter úr szájából. És félek attól, hogy hasonló ígéret fog elhangzani majd 1994 valamelyik hónapjában, a választások után, a következő kormány szájából is. Tehát valami elmarad, amit megígértünk, és aminek összes problémánkat köszönhetjük, ez pedig a magyar államháztartás racionaliz álása, reformja. Úgy látom, ha a költségvetés fejezeteit végiglapozgatjuk, hogy semmi sem változott. Ma ugyanabban a lehetetlen helyzetben vagyunk, hogy egy régi, általunk nem helyeselt elosztási elveket tükröző költségvetési tervezet fekszik előttünk, mik özben egy lehetséges reform alapját alkotó törvények még mindig késlekednek, vagy még nem is születtek meg. A jelen törvény alapján büszkén elmondhatjuk, hogy feltaláltuk a spanyolviaszt, mert nekünk sikerült egyedül Európában egy fejlett gazdasággal rende lkező jóléti állam kiadásait ötvözni egy — félő, hogy — délamerikai színvonalú gazdasági bevétellel. De félretéve a humort, meg kell, sajnos, állapítani, hogy a költségvetés kialakításában lényegi változás nem történt, az előző és még az azt megelőző költ ségvetési felfogásokhoz viszonyítva sem. Valaki a napokban azt mondta nekem, hogy az eltelt évek költségvetései kövületek, amelyek valahonnan még az '50es, '60as évekből maradtak ránk.
