Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA, DR. (SZDSZ)
1661 jósl ás az, hogy mindig azt kell jósolni, ami az előző nap volt. Ugyanis csak akkor nem találja el a jóslás az időjárást, hogyha változik az idő, de akkor csak a változásokat nem találja el, egyébként tartósan kiváló eredményt tud elérni. Úgy érzem, hogy mi hur coljuk magunkkal ezeket a problémákat a költségvetésben. A mostani költségvetésünk hasonló az előző évihez, az előző évi hasonló volt az előző évihez, és nem érzékeljük a változásokat, még a jó változásokat sem tudjuk érzékelni, illetve nem akarjuk bizonyo s értelemben elismerni és támogatni a jó változásokat. Ezért engem mélységesen aggaszt a költségvetésből származó azon szemlélet, hogy a termelés viszszaesése a munkanélküliség problémája, az infláció veszélye, az eladósodás veszélye mellett továbbra is ig en költekező a költségvetésünk. Mintha nem történt volna ebben az országban semmi baj, és nem lenne óriási szerkezeti probléma a gazdaság különböző területein, de a kultúra vagy a tudomány különböző területein is. Például rendkívül érdekes, hogy ebben az ö sszesítésben a tudományra fordított összeg majdnem nominálisan ugyanannyi, mint az előző évben, s ezt olyan 6,6 milliárdra becsüli. Közben a Magyar Tudományos Akadémia költségvetése körülbelül ugyanennyi, ennek következtében például az egyetemeken — ezen k imutatás szerint — egyetlen fillért nem adnak tudományra, hiszen már nem marad abból az összesítésből. Még az országos tudományos kutatási alapot sem tekinti a tudományra fordítandó összegnek, amelyet egyébként nominálisan több mint 600 millió forinttal cs ökkentett az előző évhez képest. Ez fájdalmas, de a fájdalmak az ország fájdalmához képest szerények. De azért el kell mondani, hogy nem látom azt az optimista szemléletű dolgot, hogy mégis ha van valami stratégiai pont, akkor azt mondanánk, kérem, itt mi közösen megegyezünk, hogy erre áldozunk. Abban a szellemben, ahogy Papp Sándor vagy Jávor Károly képviselőtársam felszólalt, hogy bizonyos dolgokra akkor is áldozni kell, ha nagyon nehéz helyzetben van az ország. Befejezésül engedjenek meg még egy gondolat ot. Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy egy magasan repülő repülőgépből dobálnak ki bennünket, s mindannyiunkon van ejtőernyő, de senki sem tudja, hogy az ejtőernyője ki foge nyílni vagy nem, de van egy lehetőség, hogy egymás kezét megfogva csoportosan érjü nk el a földre, akkor nem lehet bízni egyikünknek sem abban, hogy pont az én hátamon van működő ejtőernyő. Akkor arra vagyunk történelmileg kényszerítve, hogy még olyanok is kezet fogjanak egymással, akik eddig nem kívántak kezet fogni. Ezért én nagyon kér em a Parlamentet, a kormányzatnak a felelős embereit, tanulmányozzák mindazt, ami itt, ebben a vitában elhangzott, és teljesen függetlenül attól, hogy ki mondta, próbáljuk meg ezt a költségvetést olyan formában elfogadni, hogy azt a szemléletet sugározza: megfogták itt egymás kezét azok, akik értik a dolgukat, és akik mindenáron szeretnék legyőzni Magyarországon a pestist. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva képviselőnőnek, Szabad Demokratá k Szövetsége. Felszólaló: Dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva (SZDSZ) SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Áttanulmányozva a Magyar Köztársaság 1994re tervezett költségvetését, annak is a Népjóléti Miniszt ériumnak szentelt fejezetét, kiváltképp összevetve azt a pénzügyminiszter úr törvényjavaslatot fölvezető expozéjával, bizony eltűnődik az ember, hol is van ma a magyar szociális ellátó rendszer. Bizony virágnyelven szólva a béka ama bizonyos testrésze alat t. Amit voltaképp meg is érthetnénk, ha el nem is fogadhatnánk. Ez egy szegény ország, így szegény az egészségügye és a szociálpolitikája is. Ha ezt egyszer őszintén bevallaná valaki felelős kormányzati körökből, ez az ember bizony nagyot nőne a szememben.
