Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Interpellációk - ELNÖK (Vörös Vince): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP)
1473 A második kérdésre adott válaszát azonban nem tudom elfogadni, mert igenis ön szeri ntem az alapnak a felhasználásában, az azzal való gazdálkodásban igenis erősen akadályoztatva van, mégpedig elsősorban a Kormány akadályozza önt. (15.40) Akadályozza önt, igen: a kihelyezett kormányüléseken dől el az alap 7580%ának a sorsa, ön ezt már cs ak tudomásul tudja venni. Tulajdonképpen én is kedvezményezettje vagyok — illetve a körzetem: egyegy ilyen kihelyezett kormányülés után megszületik a döntés, utána a felhasználásra azonban nagyon sokáig várnunk kell, és bizonytalan — mint hallhattuk egy m ai napon már elhangzott kérdésben is — , hogy mikor valósul meg az itt előirányzott támogatás, mert ez az alap több évre előre el van kötelezve. A második kérdés miatt nem tudom tehát az ön válaszát elfogadni, miniszter úr. (Taps a bal oldalon.) Határozatho zatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Hatvani Zoltán képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 137 igen szavaza ttal, 70 ellenében, 15 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Kérdezem Hatvani Zoltán képviselőtársamat: a másodikat nem kívánja elmondani? (Dr. Hatvani Zoltán nemet int.) Köszönöm. Soron következik G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, a Független Kisga zdapárt képviselője, aki interpellációt nyújtott be a népjóléti miniszterhez Falugondnokok nélkül maradnake a kistelepülések? címmel. Maczó Ágnes képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes (FKgP) — a népjóléti miniszterhez — Falugondnokok nélkül maradnake a kistelepülések? címmel G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Perkupán BorsodAbaújZemplén megye falugondnokai megbeszélést tartottak ez év tavaszán. Több magas rangú vendéget hívtak, de ra jtam kívül senki nem jelent meg — a Népjóléti Minisztérium képviselője sem. Ezért interpellálok én a megye falugondnokainak ügyében. Itt szeretném megjegyezni, a félreértések elkerülése végett, hogy egy képviselő nem azért interpellál vagy kérdez, mert jut ideje vagy nem jut ideje — ahogy a múltkorában a belügyi államtitkár úr mondta — , hanem azért, mert választói akaratát teljesíti. Rosszul választja meg tehát a célpontot az, aki a képviselőt támadja, amikor választói problémáival keresi meg az illetékes, hivatalban lévő minisztert vagy államtitkárt. A vidék gondját pedig nem lehet cinikusan kezelni, mert például Szanticskán az a Pál István, aki eddigi falufejlesztő munkájáért Európadíjat kapott, a magyar belügyi államtitkártól csak cinikus válaszra számít hat. (Dr. Józsa Fábián, karját tanácstalanul széttárva: Mi volt ez?) Itt ugyanis ki kell erre térnem egykét mondatban: Szanticskának egy őslakosa van, s ha az államtitkár utánanézett volna, számára is egyértelműen nyert volna bizonyítást, hogy ugyanaz nem lehet az őslakos, mint a falu lakosa. Nem tudja tehát, hogy Erdélyben milyen gondok vannak, milyen gondok vannak, milyen gondok voltak a falupusztításkor, s hogy fél Európa hogyan sietett a nyilvánosság segítségével Erdély megmentésére. Azt sem tudja ő, h ogy például körzetemben van olyan falu, aminek a történelem folyamán hat lakosa volt, s az akkori kormányzat nem cinikus, hanem segítő hozzáállása után a lakosság lélekszáma közel négyezerre nőtt.
