Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Interpellációk - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
1469 Ebből adódik, hogy a három fe ltett kérdésből tulajdonképpen csak kettőt szeretnék kérdezni miniszter úrtól. Egyik: hol az ígért törvény? Második: a tárca kíváne lépni, tude lépni és akare lépni a termelők és a fogyasztók védelmében? Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Szabó János földművelésügyi miniszter úr adja meg a választ. Dr. Szabó János földművelésügyi miniszter válasza SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Má dai képviselőtársam! Elöljáróban azt szeretném mondani, ami mindannyiunknak, mint országgyűlési képviselőknek, evidencia, ön mégis nekem teszi fel a kérdést, hogy az Országgyűlés erőltetett ütemben alkotja a törvényeket, ennek ellenére mégis, az önmaga dik tálta tempóhoz képest lemaradásban van. Általánosságban azt lehet mondani, hogy nemcsak azon múlik, hogy egy törvény mikor van előterjesztve. Mondok egy Polgári Törvénykönyv módosítására vonatkozó előterjesztést 1990ből, ami a mai napig nem került a Ház e lé megtárgyalásra. No, ilyen anomáliák vannak! De ami már a konkrét kérdést illeti, arra vonatkozóan annak idején államtitkár úr valóban ígéretet tett, hogy még 1992ben az Országgyűlés elé kerül a bortörvény, illetve azon túlmenően a hegyközségi törvény. Szeretném mondani, hogy jelenleg a borra vonatkozóan van érvényes jogszabályunk, és az EKval történt társulási szerződés alapján a jogszabályaink harmonizációja keretében, ha nem is született meg az új bortörvény, mégis a borra vonatkozó jogszabályoknak a Kormány által kiadott végrehajtási rendelete harmonizációba került az EK borszabályaival. Ilyen körülmények között ez a kérdés a minőségre és az eredetvédelemre vonatkozóan megoldott, és így végeredményben addig is, amíg az új bortörvény megalkotásra nem kerül, ez a kérdés valamilyen módon rendezésre kerül. Sajnos, azt kell mondani, hogy ismerve az Országgyűlés által már befogadott törvényjavaslatokat, ismerve azokat, amelyek a Kormány előtt vannak és kopogtatnak az Országgyűlés ajtaján befogadásra várva, úgy tűnik, hogy ebben a ciklusban erre nem kerülhet sor. De még egyszer mondom — anélkül, hogy a bizonyítványomat magyaráznám — , nem a Földművelésügyi Minisztériumon múlik, hogy törvényi szinten ez a kérdés eddig nem került szabályozásra és nem kerül a cik lus végéig. Gyakorlatilag azonban a kérdést megoldottuk és ezáltal az EKharmonizáció biztosítva van. Tudom, hogy ez a dolognak csak egy része. A másik része az, hogy ma Magyarországon számosan különböző fajta és minőségű borokat hamisítanak és ilyeneket h oznak forgalomba. Kétségtelen ez a tény; elismerem, hogy a képviselő úr igénye, kérdése, felvetése ebben a vonatkozásban jogos. Azonban azt is szeretném mondani, hogy egyedül tárcaeszközökkel ennek a kérdésnek a megoldása lehetetlen. Sokkal komplexebb a ké rdés, mintsem, hogy lehetne földművelésügyi miniszteri eszközökkel kezelni. Valóban ismert előttem, ahogy ön említette, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség 1993/1. jelentése. Azonban szeretném azt mondani, hogy a jelentésben szereplő mintegy 90%os kifogásolás i arány nem a valós átlagot takarja. Azért nem, mert a mintákat kizárólag a kannás kiszerelésű, tehát az úgynevezett lédigborból vették, közterületen, kimérésnél, piacon értékesített termékkörből származnak, és azok közül is csak azokra a tételekre, szám s zerint 140re terjed ki, amelyek esetében a helyszíni minősítés alapján csaknem bizonyos, hogy a bizonyító erejű, de igen költséges analitikai vizsgálat igazolni fogja a visszaélést, hamisítást, vagy a szabványnak nem megfelelő minőséget.