Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
1450 az angol mintára történő privatizáció mellett tettük le a garast, amellett tettünk hitet, mégpedig azért, mert valób an csak egy reorganizációs programmal lehetséges az, hogy piaci értékeket érjünk el a magánosítás során, vagy a piaci értékeket legalább megközelítő értékeket érjünk el. Nagyon nehéz azt mondani, hogy ma, a mai gazdasági környezetben bármiféle prioritás me ghatározható, hiszen abban a céleszközrendszerben, amit az Irányelv felsorol, abban — hadd jegyezzem meg rögtön, hogy ez viszonyítás kérdése, mert más viszonylatban a célként megjelölt cél az eszköz. Ha a magyar gazdaságnak csak és kizárólag az a problémáj a lett volna, hogy állami tulajdonú, akkor, úgy gondolom, hogy a spontán privatizáció útján mehettünk volna. Azonban a magyar gazdaság szerkezeti összetétele egyes ágazatok között, de ágazaton belül is úgy alakult, hogy a világpiaci kihívásokra nem, vagy c sak későn volt képes reagálni. (13.00) Ezért egy okos és átgondolt privatizáció azt jelenti, hogy ki kell találnom, meg kell határoznom azokat az ágazatokat, amelyek egy reorganizációs programmal az ország kitörési pontjait jelenthetik, és ezzel a reorgani zációs programmal meg kell határoznunk a kitörési pontjainkat. Külön kérdésként — meggyőződésem — foglalkozni kell a magyar mezőgazdaság helyzetével; külön kérdésként foglalkozni kell a magyar élelmiszeripar reorganizációs programjával; és egyes ágazati pr ivatizációs irányelveket kell meghatározni, mert világos, hogy a prioritások sorrendjében lesz olyan ágazat és lesz olyan térség, ahol elsődleges a munkanélküliség kérdése kell, hogy legyen, és lesz olyan ágazat, ahol elsődleges kérdés például az élelmisze rárakra gyakorolt hatása a privatizációnak. Itt nyilvánvalóan fölmerül a hazai termelők, beszállítók privatizációban való részvétele; ugyanakkor lesz olyan kérdés, amely az ágazat megmentésének igényével azt kívánja, hogy egy modernizációs törekvésnek bizt osítsunk prioritást, és itt — akár kedvezményekkel — biztosítani kell a tőkebevonást. A most felsorolt összes szempont egyidejű érvényesítése meggyőződésem, hogy lehetetlen, ezért kell ágazatonként szétszedni és meghatározni azokat a kitörési pontjait a ma gyar gazdaságnak, ahol egy reorganizációs programmal ez végrehajtható. Hangsúlyozni szeretném, hogy 1992 áprilisában emellett egyértelműen állást foglaltunk. Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, még egy gondolatot megérdemel ez az ország sorsát, ga zdasági sorsát, életszínvonalunkat meghatározó kérdés. A jelenleg állami tulajdont kezelő szervekkel kapcsolatban Pál László képviselőtársammal messzemenően nem értek egyet, mert a privatizációs döntés után még a tulajdonosnak sincs joga, hogy bármiféle mó don a vagyon további sorsába beleszóljon. Egyet viszont megtehet, hogy bizonyos kérdésekben vizsgálnia szükséges a Parlamentnek, adott bizottságának — gazdasági vagy alkotmányügyi bizottságának — , hogy mi a szerződéses gyakorlata az állami vagyont kezelő s zerveknek. Vajon a megkötött szerződések teljesülneke? Vagy a megkötött szerződések megfelelő jogi biztosítékokat építeneke be? Mint a dirigens pater familias a régi római elv alapján, a jó gazda gondosságával be vannake építve azok a garanciák ezekbe a szerződésekbe, amelyek az Állami Vagyonügynökség, az ÁV Rt. követeléseit behajthatóvá teszik? Vagy pedig egy álversenyzést folytatunk, és piacra engedünk olyan cégeket, beengedünk a magánosítás folyamatába olyan cégeket, amelyek nem a vállalkozás, hanem a próbálkozás mezsgyéjén mozognak. Ebben az irányban is a KDNP képviselőcsoportja megfelelő módosításokat kíván tenni, mégpedig nem kizárólag a Vagyonpolitikai Irányelvekre, hanem annak lebontására, mégpedig az egyes törvényekben való lebontására. És az az elgondolásunk, hogy az adóigazgatási eljárásban a nemleges adóigazolás intézményét mindenképpen meg kell alkotni, ami azt jelenti, hogy a privatizációs hitelek felvételénél vagy olyan hitelek felvételénél, amelyek állami garanciával működnek, a kedvezménye k megadásakor csak olyan pályázati rendszer fogadható el, ha valaki rendelkezik nemleges adóigazolással, tehát tb- és központi adótartozása nincs. Mert az megengedhetetlen, hogy a különböző jogi és magánszemélyek nagymértékű állami tartozás mellett kedvezm ényes hiteleket vegyenek fel a privatizációs eljárás során, és ezek a rossz kintlévőségek
