Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
1448 Ha tisztességes összehasonlítási szempontokat kívánunk választani a magyar privatizációs folyamat megítéléséhez, akkor össze kell hasonlítani a térség országaival, és ebben a kérdésben én azt hiszem, az összehasonlítást kiállja ez az ország. Még akkor is, ha úgy kell átalakítani az ország gazdasági szerkezetét, hogy egy világgazdasági recesszió közepette és egy óriási keleti piacvesztés közepette kell ezt a folyamatot vizsgálni. Természetesen az első összehasonlítási pont tehát a gazdasági környezet összehasonlítása, de ugyanakkor — és higgyék el, nem vagyok sem az ÁVÜ, sem az ÁV Rt. kirendelt védője — meg kell jegyeznem, hogy komoly felelősség terheli a Parlamentet akkor, amikor a költségvetési törvény folyamán olyan bevételi kötelezettségeket írtunk elő ezeknek a szerveknek, amelyek már akkor is vitathatók voltak, és akkor is kérdőjelessé kellett voln a tenni, amikor a költségvetési törvényt megszavaztuk. Világos, hogy ebben az esetben nem lesz igaz, hogy teher alatt nő a pálma, mert ha irreális költségvetési bevételeket tervezünk a privatizációs folyamatokra, akkor előállhat egy olyan értékvesztés, ame lyet viszont az ország közvéleménye nem fog szimpatikusan megítélni. Másik kérdés a gazdasági környezeten túl, amely megítélési pontot jelenthet, a jogszabályi környezet. Azok a kérdések, amelyek alapján nem kellően támogatott az országban, vagy a közvélem ény által ez a folyamat, fölvetik azt a kérdést, hogy milyen törvények hiányoznak ahhoz — és minden egyes alkalommal önmagunk felé is mutatni kell és önvizsgálatot kell tartani annak érdekében — , hogy ez a folyamat tisztább, átláthatóbb, mindenki számára é rthetőbb és főleg jogbiztonságot szolgáló módon mehessen végbe. (12.50) Mert felteszem a kérdést, hogy szabade erdő- és földtörvény nélkül olyan privatizációs lépéseket tenni, amelyek a későbbiek során kényszerpályára juttathatják ezeket a törvényeket. Ké rdés, hogy a privatizációs eljárás folyamán megfelelőe az LIII. és LIV. törvény a jogbiztonság szempontjából, megfelelő módon vannake szabályozva azok az eljárási kérdések, amelyek utóbb belső szabályzatokban megjelentek. Meggyőződésem szerint — s az 198 7. évi XI. törvény, a jogalkotásról szóló törvény szerint is — egykét alapvető és garanciális elemét törvényben kell szabályozni, tehát a törvényt meg kell alkotni; s a képviselőcsoportunk be kívánja nyújtani a privatizációs eljárási törvényt. Megengedhet etlen, hogy olyan kérdések, mint az összeférhetetlenség kérdése — az összeférhetetlenségnek azon nyomán, amikor menedzsmentkivásárlás történik — , ezeknek az eljárási szabályai, maga a privatizációs eljárásban az egyes stációknak a jogkövetkezménye megfelel ő módon, tehát törvényi szinten nincsenek szabályozva. Ennek az a következménye lehet, hogy az ilyen joghézagokban valóban keletkezhetnek olyan esetek, amelyek ugyan az összes privatizációs folyamathoz képest talán nem nagyszámúak, de arra alkalmasak, hogy a közvéleményben a bizalmatlanságot felkeltsék. Ezért a Parlamentnek kifejezetten felelőssége van ezekben a folyamatokban, mégpedig törvényalkotói felelőssége, és úgy gondolom, hogy a privatizációs irányelvek, stratégiai irányelvek vizsgálatánál ezeket az elemeket kell beépítenünk a Vagyonpolitikai Irányelvekbe mint stratégiai kérdésekbe, amelyekre nézve a Parlamentre is kötelezettségeket kell róni. Felmerül természetesen az a kérdés — több képviselőtársam foglalkozott vele — , hogy milyen módon vegyen rész t a Parlament a privatizáció ellenőrzésében. Óvok mindenkit attól, hogy az operatív irányításba a Parlamentet bármilyen módon be kívánja vonni, mert én azt hiszem, hogy ez lehetetlenné tenné magát az egész folyamatot, hiszen a Parlament az a műfaj, úgy van kitalálva, úgy van megalkotva — ez volt az eredeti szándék is — , hogy különböző érdekek csapjanak össze. Márpedig ha az irányításban különböző érdekek csapnak össze, abból minden lesz, csak tisztességes privatizációs folyamat nem, hiszen az itt megszólaló képviselők például a telefontársaság ügyében látszik, hogy különböző érdekcsoportokat képviseltek. Ami nem baj a Parlament szintjén, de óriási
