Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
1437 azokból nagyon érdekes következtetéseket lehet levo nni. Tehát maga a tájékoztatás ténye pozitívan értékelhető, a tartalma azonban nem. Jellemzésül: Kezünkben van egy tájékoztató arról, hogy 1993 közepéig körülbelül hogyan alakult a Vagyonügynökség által irányított, felügyelt vállalatok sorsa a legkülönböző bb szempontokból. Ebből a tájékoztatóból elsősorban nem állapítható meg, hogy a valóságban tulajdonképpen hány vállalat, vállalkozás, társaság tartozik a Vagyonügynökséghez. Szerepelnek ebben olyan számok, hogy 996 darab vállalat küldött mérleget — hogy po ntosan ennyinek kellett volna vagy nem ennyinek kellett volna, erről nem tudtam meggyőződni. Szerepel olyan szám, hogy 963 tartozik az ÁVÜhöz. Lehet, hogy több vállalat számolt be az ÁVÜnek, mint amennyi hozzá tartozik? Ez egy nagyon érdekes jelenség len ne! Egy olyan szám is szerepelt, hogy 753 vállalat adott mérleget az idei első félévről. Tessék mondani, hova lett körülbelül 250300 vállalat? Erről egy szó nincs! Ezek a darabszámok rettentő súlyos dolgokat takarhatnak. Az én ismereteim szerint a különbs ég körülbelül 390 milliárd forint értékű vagyonnal rendelkezik. Tehát ha ennyire nincs pontos kép az ÁVÜnél, akkor önök el tudják képzelni, hogy a Vagyonügynökség milyen jól gazdálkodhat ezekkel a szervezetekkel. Ugyanakkor 552, majd ugyanebben a papírban másutt 557 darab olyan vállalatról, társaságról ad számot az ÁVÜ, amelyeknek a jogi státusa az elmúlt három évben nem változott, ennek megfelelően összehasonlíthatónak tartja a tevékenységüket. Tehát önök érzékelik, hogy 553 és 996 darabszám között minden félével lehet — hogy mondjam — itt a piros, hol a pirost játszani. Remélem, hogy nem ez történik, de az ember nagyon nehezen igazodik ki benne. Térjünk vissza a legnagyobb darabszámra, amelyikről a Vagyonügynökség tájékoztatója beszé l, a 963 darabszámra, amelyikről azt feltételezi, hogy őhozzá tartozik. Ezeknél a vállalatoknál egy év alatt 93 milliárd forint volt az éves veszteség. Ez a 93 milliárd forint ennél a közel ezer vállalatnál azt jelenti, hogy rendkívül jelentős mértékben ha tnak vissza az ország GDPtermelésére, nemzetijövedelemtermelésére ezek a vállalatok, rendkívül nagy szerepet játszanak a költségvetési befizetésekben vagy azok elmaradásában. Ha ilyen óriási a veszteség, akkor ennek okait jó lenne elemezve látni. Ilyen e lemzéssel sehol nem találkoztam, sem az ÁVÜ anyagaiban, sem a miniszter úr tájékoztatóiban, sem pedig a költségvetésben, illetve az ahhoz kapcsolódó gazdaságpolitikai tájékoztatókban. Pedig egy 93 milliárd forintos nagyságrendű veszteség nagyon nehezen mag yarázható azokkal az általánosságokkal, amelyek különböző fórumokon el szoktak hangozni. Ez a 93 milliárd forintos veszteség nem akkor következett be, amikor szétesett a szovjet piac. Ez azután következett be! A '90es veszteség ennél sokkal kisebb volt. E z a 93 milliárdos veszteség nem köthető csak a világban lezajló gazdasági recesszióhoz. A recesszió mértéke ennél sokkal alacsonyabb. A 93 milliárd forint mögött egész más folyamatokat is kéne keresni, és azt hiszem, többek között megtalálható ebben legalá bb két nagyon fontos dolog. Az egyik az a gazdasági környezet, amit mi itt adópolitikával, támogatáspolitikával és egyebekkel kialakítunk. És megtalálható benne az az irányítási technika, az az irányítási módszer, amelyet az Állami Vagyonügynökség alkalmaz ott a '92es évben. A gazdaságpolitika egészéről most nem szeretnék részletesen beszélni, erről beszéltem két hete a költségvetés, illetve a '92es zárszámadás kapcsán. Az ÁVÜ irányítási módszereiről azonban egykét apróságot szeretnék mondani. Itt már elh angzott az, hogy a tulajdonos az irányító testületek kinevezésével és az osztalékpolitikával befolyásolja a vállalatai működését. Az osztalékpolitikáról tulajdonképpen semmiféle komoly információval nem rendelkezünk. Csak jellemzésül hadd mondjam el, hogy a '93as Irányelvekben a Vagyonkezelő Részvénytársaság osztalékpolitikájáról annyi szerepel, hogy a részvénytársaság közgyűlése határozza meg az osztalékpolitikát. A közgyűlést a magánosító miniszter úr képezi egy személyben, tehát ennek megfelelően az ő d olga. Ebbe az osztalékpolitikába
