Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1433 (Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el. — Boros Lászlót Glattfelder Béla, Tóth Sándort Juhász Péter váltja fel a jegyzői székben.) Felszólaló: Tardos Márton az SZDSZképviselőcsoport nevében TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy a kérdésről már beszéltem, min t a kisebbségi vélemény előadója, és Vékony úr a Magyar Demokrata Fórum képviseletében már vitába is szállt velem, úgyhogy csak néhány fontos kérdést fogok kiemelni, ahol fontosnak tartom hangsúlyozni a szabad demokraták véleményét. Az első kérdés a törvén yesség ügye. A törvényeket szó szerint kell komolyan venni, és hogyha a törvények előírják, hogy a vagyonkezelés és a privatizálás ügyében az Országgyűlésnek évente állást kell foglalni és sajátos irányelveket kell megszabnia, akkor ezt a sajátosságát a tö rvényes rendnek el kell fogadnunk. Ha ez nincs meg, akkor itt valami hiányzik, akkor szembekerültünk a törvényes renddel, akkor is, ha vannak más szabályok, amelyek felvetik azokat a kérdéseket, hogy az Irányelvekben mit lehet és mit nem lehet megfogalmazn i, hogy az éves hangsúlyt hova lehet és hova nem lehet tenni. De a konkrét kérdés, hogy vane irányelv, és tisztázzae azt, hogy ebben az évben mit kell tenni, ez mégiscsak egy törvényes kérdés, tehát indokolt fölvetni azt, hogy hiba volt, hogy '92ben és '93ban az év javarésze úgy telt el, hogy ilyen irányelvek nem voltak. A második kérdés, amit fel szeretnék vetni, az az, hogy említést tettem arról, hogy ebben a legfontosabb gazdasági átalakulási folyamatban a társadalom elégedetlenségével találkozunk. É s amikor azt mondtam, hogy úgy ítélik meg, hogy véletlenszerű a javak, a tőkejavak privatizáció során való újraelosztódásának az ügye, akkor nem azt mondtam, hogy az azért véletlenszerű, mert szembekerül a törvénnyel, nem azt mondtam, hogy biztos, hogy így van, hanem azt állítottam — és csak ezt szeretném most is megismételni — , hogy a társadalom elégedetlen azzal a folyamattal, ahogy a privatizáció történik, és nem tudja megítélni azt, hogy milyen mértékben szabályozott, és milyen mértékben felel meg az ig ényeinek az a folyamat, amelynek egyegy neki nem tetsző jelenségét észleli. Természetesen itt most nem tárgyalhatunk egyenként ezekről a jelenségekről, de mindnyájan számtalan olyan jelenségről tudunk, amely joggal váltja ki az emberek nemtetszését, vagy legalábbis amely komoly, megalapozott magyarázatot igényel. Kelle ezzel az elégedetlenséggel foglalkoznunk? Igen, kell. Mert ha elfogadjuk azt közös álláspontként, hogy piacgazdaság nem lehet magántulajdon nélkül, a magántulajdon meghatározó szerepe nélkü l, és ha elfogadjuk azt a másik tényt, hogy jelenleg még nem dominálja a gazdaságot a magántulajdon, akkor el kell fogadnunk azt, hogy fejleszteni kell a magántulajdont, aminek az egyik fontos útja a privatizálás, és hogyha ezt a társadalom úgy ítéli meg, hogy ez nem jó irányban halad, és a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy egyre nő azoknak a száma, akik azt mondják, hogy a privatizálás nem növeli a hatékonyságot, ellentétben azzal, amit a kormányprogram és maguk a Vagyonpolitikai Irányelvek leszögez nek, hogyha nem várják ettől a hatékonyság növekedését az állampolgárok, és nem várják azt, hogy ez egy társadalmilag elfogadható, és egy többékevésbé igazságos vagyonelosztást fog majd létrehozni, akkor baj van. S egy olyan országban, ahol a lakosság 13%a munkanélküli, és olyan országban, ahol a lakosság, a foglalkoztatottak nem jelentéktelen része az üzemben bizonytalanul érzi magát, mert olyan üzemben dolgozik, olyan vállalatnál dolgozik, amely nem tud nyereséget előállítani, ott, ha általános bizalmat lanság van az átalakulás legfontosabb folyamatával szemben, az azt jelenti, hogy ez veszélyezteti a társadalom stabilitását, a politika stabilitását, a gyerekeink jövőjét. Ez az elégedetlenség valami nagyon fontos dolog, és itt mindent meg kell tennünk ann ak érdekében, hogy ez megváltozzon. Tette ebben a vonatkozásban a hivatalos apparátus, a privatizálással megbízott miniszter, a két fontos szerv, az ÁVÜ és az ÁV Rt. lényeges dolgokat ebben az ügyben? Én két pozitívumot szeretnék itt megemlíteni. Igen, te tt, megpróbálta népszerűsíteni a privatizálást, és ma minden újság
