Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - A nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepció kidolgozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
1408 Az aggály a környezet tisztaságáért mekkora volt akkoriban? Hadd idézzem a Kézdivásárh ely melletti Hilibfalva protocollumát az 1829 — 58 közötti időszakra vonatkozó megjegyzésével, a 25 pontból álló falutörvény egyik cikkelyét. "Az falu közönséges élő folyóvizéhez sertéspajtát, kenderáztatótót úgy, hogy belé is kifolyjon belőle, csinálni nem szabad, kemény büntetés alatt és azon épületnek elrontása alatt. Így az falu utcáira szemetet és egyéb gazságot kihányni kemény büntetés alatt nem szabad." Kalászolhatnánk még számtalan példát egy rendkívül hosszú történeti széria bizonyságaként, hogy több évszázados értékrendjéből kivirágzó magatartásforma gyökerezettségét földnek, embernek, természetnek, transzcendens szemléletnek kapcsolatát érzékeltessük, éppen a Tamási által megfogalmazott harmonikus egymásrautaltság követelménye szerint. Mert a makro- és a mikrovilág együttesében ugyanazok a célok vannak jelen, mint amelyeket a Biblia ekként tár az emberiség elé: "Hajtsátok uralmatok alá a földet!" A "tőke kora", amint Hobsbawn megjegyzi: "a közösségi embert fordította le a jövendő eszménytől, amely ál tal elősegítette az önérdek, az üzleti szellem, a nyereségsóvárgó mohóság térnyerését, vagyis megindult az a folyamat, amelyben lazult a természethez fűző ősi kötelék. Ez egyúttal a természeti környezetet változtatta, változtatja sok helyütt közélőhelyből, közprédává." Négy évtizedig Magyarországon — nyugodtan kimondható — a környezeti nihilizmus határozta meg a gyakorlatot koncepcióban és gyakorlatban valóban, nemegyszer a presztízs alapján, és félő, ma is jelen van ez a szemlélet, s ha feltámadna a széki bíróságon valló gazda, s megkérdeznék, mi van ősbükköseinkkel, összefüggő erdeinkkel, biztosan azt felelné, amit az ő korában hatfalu közérdekkérdezőjének: "Pusztul biz' az erősen". Analógiák rengetegében ugyanez a szomorú valóság kérdezi meg a XXI. század ajtajában állókat, s most, hogy egy koncepció terve felmerült, s a munkák folynak, a kérdésre adandó válasznak egy nemzet felelősségét kell hordoznia, miként majd a törvénynek is. Tisztelt Országgyűlés! A magyarság a legkülönfélébb társadalmi formákban se m felejthette el, hogy törvény s ellenőrzés nem elegendő addig, amíg a természet, a környezet óvása nem találkozik a többség egyetértésével. A társadalom erkölcsi, etikai tudatát ebben is alakítani kell. Nem véletlenül hirdeti a kereszténydemokrata felfogá s: az ökológiai problémák megoldásának feltétele, hogy komolyan átgondoljuk életstílusunkat. Hedonizmusra épülő társadalom az igények kielégítése végett pusztítja a környezetet. Az önmérséklet, az etikai norma, az egyszerűség, a mohóság helyett annak elism erése és felismerése, hogy az élet nem attól lesz gazdagabb, amit magunkénak mondunk, hanem attól, ami a szellemiekben jelentkezik. Tudom, közhely ma ez is, amint minden, ami egy magasabb szempontot vesz igénybe, csakhogy ne felejtsük el: csupán a kertművé szet hazai története igazolja, hogy nehéz időkben sors, történelem és európaiság összefüggésében éppen a környezeti kultúra lett eszmeáramlatok, életérzések kifejezője a tudomány és a tapasztalatok felhasználásával, s hogy a humanista botanikus, Clusius, a mikor a XVI. században a Duna vonalán haladva megkezdte gyűjtőmunkáját, ez annak kifejeződése is: virágok, fák során is Pannónia egy nagyobb egésznek a része, ahol méltón helyet foglalni a mostani, legújabb időkben ugyancsak szent kötelesség. S ha egykoron a főúri udvarok kertjeikkel, kincseikkel szinte státusszibólumokká váltak, mai időnk hazai bizonyságtétele egy, az itthoni lehetőségeket, állapotokat felmérő nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepció és törvény kidolgozása által ugyanazt a nemes feladatot jelenti, amit tudósok, természetet védő, féltő humanisták, nemegyszer írók, politikusok századok során szolgáltak. Tisztelt Ház! Azért, mert manapság gazdaság és társadalom fejlődéséről akként beszélünk, hogy az ne élje fel az önnön működését és létét biztosító környezetét, erőforrásait, a koncepció prioritásait megállapító költséghaszonelemzés mellett azt se felejtsük el, amit Divald Adolf 1866ban az Erdészeti Lapokban már megfogalmazott: "A legfőbb hatalom is csak a természet örök törvényei sz erint osztogatja adományait. S ha az emberi működés valami állapotot erőszakosan idézett elő, annak további alakulása múlhatatlanul a törvények rendje szerint fog megtörténni és bevégződni." Köszönöm. (Taps.)
