Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (DORNBACH ALAJOS): - BALÁS ISTVÁN, DR. a független képviselők vezérszónoka:
1339 De az érdemre rétérve a következőkre szeretnék rávilágítani. Az úgynevezett III/IIIas tövényjavaslat hányatott előéletét itt nagyon sokan részletezték, elemezték. Ezek megismétlésétől időkímélés miatt most kérem, tekintsenek el. A hányatott előéletből azonban le kell vonni bizonyos következtetést, hiszen ez nem természetes jelensége feltétlenül minden törvényjavas latnak. Az elmúlt három év ezzel kapcsoltos huzavonája — beterjesztés, visszavonás, a beterjesztett törvényjavaslat általános vitája lefolytatása után való visszavonás, átdolgozásra visszakérés, másfél évig tartó átdolgozgatás, ezt követően ez év februári benyújtás, októberi napirendre tűzés, mindez azt az alapkérdést veti föl, hogy komolyan szeretnénk mi ezt a törvényjavaslatot átvinni a Házon, vagy csak úgy teszünk? Visszaemlékezve a legnagyobb ellenzéki párt egykori szlogenjére: akarjuk, tudjuk, merjük, tesszük, vagy nem? Vagy csak mímeljük mindezt? Tisztelt Ház! Én úgy látom, hogy az elmúlt három év ezzel kapcsolatban azt bizonyítja, hogy itt szavakban mindenki kiállt amellett, hogy legyen tiszta közélet, ennek érdekébe n valamilyen javaslatra ez a törvény szülessen meg. Ezzel szemben a tettek mást mutattak: ötletbörzét rendezett mindenki annak érdekében, hogy milyen akadályokat tudna támasztani e törvényjavaslat megszületése ellen, elszabotálása érdekében. Nem hallgathat om el azt a véleményemet, hogy ezen a területen a késedelemért döntően kénytelen vagyok a Kormányt, ezen belül konkrétan a belügyi tárcát felelőssé tenni. Elhangzott az expozéban, hogy itt érvelésről, más országok tapasztalatainak figyelembevételéről is sz ó volt akkor, amikor viszonylag hosszú időt vett igénybe a módosító javaslatok bedolgozása az új változatba. (11.50) Ha valaki figyelmesen elolvassa a törvényjavaslatot, láthatja, hogy a lényeget nem érintik ezek a változások, annak ellenére, hogy a terjed elme háromszorosára nőtt. Ehhez képest úgy tűnik, hogy nem az érlelés nyomait viseli magán az új szöveg, hanem inkább egy megkönnyebbülten a fiók mélyére süllyesztés nyomait. Hihetetlennek tűnik számomra, hogy a kormányzati szakértőkből csak ilyen szövegre telik ennyi idő után; hogy nem gondolták volna végig, akár íróasztal mellett egyegy leírt mondat következményeit, s ezzel módot adnak arra, hogy ismét módosító indítványok tömkelegével bombázzák ezt az új tervezetet, holott mindez elkerülhető lett volna. Megdöbbentő az, hogy a tervezetben garancia van beépítve arra, hogy erre az Országgyűlésre lehetőleg ne is vonatkozzon ez a 3. §beli garancia. Megdöbbentő az, hogy az expozé is úgy tartalmazta, hogy lehetőleg jó lenne, ha februárig elfogadnánk. Ez megint egy garancia arra, hogy lehetőleg erre a Parlamentre ez ne vonatkozzon. Uraim, ez rossz vicc! Akkor ez azt jelenti, hogy nem akarjuk? (Csépe Béla: De akarjuk!) Vagy elnézést, most a hölgyek miatt nem mondom ki azt a közkeletű magyar mondást, mit jelent az , hogy majd másokon próbáljuk ki. Volt több önálló kezdeményezés ebben a Házban, függetlenül a törvényjavaslatoktól. Az egyik szerzője Ómolnár Miklós volt, aki kezdeményezte, hogy a képviselők mindentől függetlenül, saját magukat világíttassák át. Annak id ején a Ház örömmel napirendjére tűzte, elsöprő többséggel, aztán mit tesz a sors kifürkészhetetlen akarata, a mai napig nem került a Ház elé. Nézetem szerint azért nem, mert akiknek módjuk lett volna azt elérni, hogy a Ház elé kerüljön, akiknek módjuk van befolyásolni a Ház tárgysorozatának kialakítását, azok valamilyen oknál fogva ezt nem tartották szívügyüknek. Volt egy másik kezdeményezés is az MDFfrakción belül, ez év tavaszán. A Monopoly Csoport tagjai önként aláírtak egy ezzel kapcsolatos nyilatkozat ot, amelyben kijelentették, hogy ők mentesek
