Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (VÖRÖS VINCE): - KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: - ELNÖK (VÖRÖS VINCE): - GÁSPÁR MIKLÓS, DR. a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1336 kifejthetik, a bizottság döntésével szemben a független bírósághoz fordulh atnak, s a keletkezett iratokra az ellenőrzött személy jogainak védelme érdekében a titokvédelemre vonatkozó szabályok érvényesek. Az érintett személy kíméletét szolgálja az a rendelkezés is, hogy amennyiben az ellenőrzés azt állapítja meg, hogy az illető végzett a törvény hatálya alá tartozó tevékenységet, s ezzel másnak hátrányt is okozott, módja van tisztségéről önként lemondani vagy felmentését kezdeményezni, s csak ennek elmaradása esetén hozza a bizottság nyilvánosságra az érintett személy múltját, ki fejezett erkölcsi hátrány tehát csak ekkor éri. Ugyanakkor méltányos és a társadalom igazságérzetével megegyezik, hogy az elmarasztalt személy a továbbiakban ne élvezhesse azt a többletjövedelmet, amit a törvényjavaslat által elmarasztalt titkos tevékenysé ge után folyósítanak neki. Ez a rendelkezés természetesen nem érinti a nyilvános munkaviszonyon alapuló nyugellátás iránti jogosultságot. Szintén garanciális szabály, és a jogbiztonságot szolgálja, hogy az ellenőrzéseket a tisztség betöltését követő egy év en belül le kell folytatni, hat év elteltével pedig a törvény e vonatkozásban hatályát veszti. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppártnak az az álláspontja, hogy a közélet tisztasága olyan fontos kérdés, hogy egy erre vonatkozó törvény meghoza talára a Kormánynak és az Országgyűlésnek már előbb energikusabban kellett volna törekednie. Teljes mértékben egyetértünk tehát a törvény céljával, azzal, hogy fontos közéleti tisztségeket csak hiteles emberek tölthessenek be. Nem tudunk teljesen egyetérte ni viszont a törvény egyes fontos szakmai megoldásaival, és ezért attól tartunk, hogy a törvény a jelenlegi formájában nem fogja teljes mértékben elérni a célját, a közélet tisztaságát. Attól tartunk tehát, hogy a törvény nyomán a közélet nem fog megtisztu lni, mert a törvény által alkalmazott megoldások véleményünk szerint nem biztos, hogy alkalmasak a kitűzött helyes cél elérésére. Fő kifogásunk az, hogy az eljáró bizottságnak nagyon nehéz egzaktan, illetőleg egyértelműen bizonyítania a más személynek tört énő hátrány okozását, többek között a rendelkezésre álló bizonyítékok esetleges hiányosságai miatt is. Így esetleg olyan személyeknek is, akik esetleg valóban okoztak másnak hátrányt, megfelelő bizonyítási lehetőség hiányában az ártatlanságát kell majd vél elmezni. Belügyminiszter úr az expozéjában azt mondotta, hogy nyitottak minden olyan javaslattal szemben, amely a törvényjavaslatot esetleg jobbá teheti. Véleményünk szerint egyszerűbb és ugyanakkor célravezetőbb megoldás lenne, ha a fontos tisztségeket be töltő személyeknek egy nyilatkozatot kellene aláírni, amelyben kijelentik, hogy nem teljesítettek szolgálatot a törvény hatálya alá tartozó szerveknél, másnak hátrányt nem okoztak, és ugyanakkor hozzájárulnak ahhoz, hogy e kijelentésük valódiságát a hivata los szervek ellenőrizhessék. Ezzel terhelő adatok előkerülése esetén a bizonyítási teher bizonyos értelemben megfordulna, és az illető személy hitelessége megkérdőjeleződne. Egy ilyen tartalmú írásos nyilatkozatot a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcso portjának tagjai már most is készek tenni. Tisztelt Országgyűlés! A magyar történetírás megemlékezik arról, hogy 1920ban a proletárdiktatúra és Trianon után, több kormányt követően gróf Teleki Pál volt az első olyan miniszterelnök, akinek nem a pozíciója adott tekintélyt, de aki képes volt a miniszterelnöki pozíciót saját tekintélyével erősíteni. Gróf Teleki Pál nemes példája számunkra irányadó. A mai magyar közéletben is szükség van arra, hogy a fontosabb közéleti pozíciókat olyan feddhetetlen személyiség ek töltsék be, akiknek nem a pozíciójuk ad, ha ad egyáltalán tekintélyt, hanem akik erkölcsi emelkedettségüknél fogva képesek arra, hogy az általuk betöltött pozíciót a saját tekintélyükkel emeljék.
