Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (VÖRÖS VINCE): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
1321 az államéletet nem kell megtisztítani, mert egy jogállam úgy működik, hogy már tisztán választj ák meg a képviselőket. Kérem, akkor erre csak az a válaszom — rendkívül udvariasan, különösen a Legfelsőbb Bíróság általam becsült elnökére hivatkozva — , hogy akkor nem kell elvállalni átmeneti időszakban kiemelkedő közjogi, illetőleg bírói tisztséget, ha az ember egy 100 éves jogállam magatartási szabályait tartja magára kötelezőnek. Hangsúlyozva, hogy semmiféle jogállamellenes vagy alkotmányellenes magatartásnak a gyanúja nem vethető fel. Tehát végül is az a véleményünk, hogy ez a javaslat valóban számos, a helyzetből adódó fogyatékosságban szenved, amelyek nem az előkészítők szakmai gyengeségét, hanem ennek a történelmi helyzetnek a fonákságát és ellentmondásosságát tükrözik. "Bűne a koré, mely szülte" analógiájára mondhatjuk, hogy hibái azt a kort tükröz ik, azt a történelmi helyzetet, amelyben született ez a tervezet. Nyilvánvaló dolog, hogy az előttem szóló nemzetbiztonsági előadó úr által is idézett feltételek mindegyike nem tartható. Mi úgy tartjuk elképzelhetőnek, hogy ezt a törvényjavaslatot jelentős módosító indítványokkal hatékonnyá kell tenni, végrehajthatóvá kell tenni, és működésképessé kell tenni. Tehát nem látszatmegoldásokat, hanem tényleges megoldásokat kell, hogy nyújtson, lehetővé kell tennie, hogy korrekt módon, az emberi méltóság és szemé lyiségi jogok lehetőség szerinti tiszteletben tartásával megnyíljon a viszszavonulás lehetősége mindazok számára, akik ebben az átmeneti időszakban esetleg önhibájukon kívüli nehéz helyzetüket nem ismerve be, vállaltak közéleti szerepet. Felfogásunk szerin t ebben a rendkívül jelentős ellenállásokkal és kételyekkel teli helyzetben pontosan a magyar Országgyűlésnek kell vállalnia azt a feladatot, hogy tiszta helyzetet teremtsen. A magyar Országgyűlés fölé tudniilik nincsen fellebbezési lehetőség, és a magyar Országgyűlés nem háríthatja át saját feladatát a döntéselőkészítőkre, mert akkor egy ördögi körbe kerülünk, amelyből nem lesz kiút, nem lesz megoldás. Mi nem dobhatjuk vissza ezt a törvénytervezetet, és ez a válaszom arra a kifogásra, hogy az egyeztetés e lmaradt. Nyilvánvalóan látható volt, hogy immáron további tárgyalásoknak nincsen eredményességre utaló kimenetele. Nincsen olyan kilátás, hogy mi előzetes konszenzusok útján jussunk építő eredményre. Tehát utalok csupán a nemzeti és etnikai kisebbségek jog airól szóló törvényjavaslatra, amely végtelen számú egyeztetésen ment keresztül, és végül is a Parlamentnek kellett ebben az esetben is vállalni az igen kellemetlen és hálátlan feladatot, hogy meghozza a törvényt és elvégezze azt az egyeztetést, amely nem minden kifogás nélkül kellett hogy megtörténjen, hiszen akiket érintett a törvény, azok nagyon szerettek volna az utolsó percig döntő szót kapni. (10.20) Nem lehetett megoldani. Ennek ellenére jelentős mértékben jó törvény szü letett abban az esetben is. Ebből az a tanulság, hogy a népképviselet, a szuverén Országgyűlés nem dobhatja el magától a legsúlyosabb sorskérdéseket. Ez a törvénytervezet megfelel a törvényalkotási szabályoknak, megfelel a jogalkotási törvénynek. És ilyen körülmények között nekünk, akik szabadságra vagyunk ítélve — vagy ha úgy tetszik, arra vagyunk ítélve, hogy itt számtalan kritikának kitéve, mondhatni, hogy néha szitokátok áradat közepette képviseljük ennek a szerencsétlen népnek az érdekeit — , nekünk ke ll módosító indítványainkkal megfelelően kiegészítve és megfelelő állapotba hozva egy olyan törvényt hozni, amely lehetőség szerint — hangsúlyozom, hogy nagyon komoly kívánságunk szerint is — mind a jelenlegi Parlament, mind az elkövetkező parlament megfel elő megtisztítására, és ezen túl az államélet különböző fontos posztjainak a megtisztítására alkalmas. Még egy utolsó megjegyzés, tisztelt Országgyűlés, tisztelt elnök úr. Nagyon jól tudjuk, hogy léteznek olyan alapos feltételezések — nem akarok ironikus l enni, hogy olyan remények — , hogy majd elvérzik ez a tervezet az Alkotmánybíróság megméretésénél. Nem vagyok ebben olyan biztos, mint ahogy abban is bizonyos voltam, hogy más jellegű tervezetek, amelyek kanoszszát jártak ezen a
