Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (SZŰRÖS MÁTYÁS): - KÁTAY ZOLTÁN, DR. a nemzetbiztonsági bizottság előadója:
1316 a száma, folyamatosan tárgyalja, és aztán jön egy pillanat — ez tavaly június 15e — , amikor Kövér László úr levelet ír a bizottság egyhangú, teljesen egyhangú, szavazata ügyében Antall József miniszterelnök úrna k — nem ismertetem csak a lényegét, a tartalmát, ami itt van előttem. Ez a levél úgy szól, hogy a bizottság, amely hosszasan tárgyalta ezt a kérdést, megállapította, hogy a benyújtott módosító indítványok, amiket mi követtünk el, hölgyeim és uraim, kormány párti oldalról, ellenzéki oldalról, olyan szerteágazóak, olyan összefésülhetetlenek, annyira alkotmányjogi kérdéseket vetnek fel, annyira konstrukciós kérdéseket vetnek fel, hogy ebből így végrehajtható törvény nem lesz, ezért kérjük valamennyien, egységes en a miniszterelnök urat, hogy vonja már vissza ezt a tervezetet, vegye vissza átdolgozásra, használja fel, ami a Kormány szerint felhasználható és így nyújtsa be újra. Ez történt? Ezt jelentette be a belügyminiszter úr. Ennek alapján február 4én elfogadt a a Kormány, 9én a miniszterelnök úr beterjeszti és a nemzetbiztonsági bizottság — érezve a felelősségét, hatpárti felelősségét — soron kívül napirendre tűzi, több mint 168 munkanapot igénybe vevő 24 óra óta, és meghozza a maga döntését — milyen indokok a lapján? Ellenzéki vélemények, amelyeket most ismertetni kell, kormánypárti vélemények, amelyekkel egyetértek. Az előzőekkel nem az a dolgom, hogy "névértékben" elfogadjam azokat, hanem az a dolgom, hogy elmondjam, hogy mik is hangzottak el. Végső fokon elh angzott az, ami a lényeg. Egyfelől — ahogy már utaltam rá — a nemzetbiztonsági bizottság mintha alkotmányügyi bizottság lett volna… Ott ugyan egy szakmai, egy etikai kérdés fel nem merült — a jegyzőkönyvből ellenőrizhető — , alkotmányjogi kérdések merültek fel. Elhangzott a másik lényeg, ami a fontos, ha így szemügyre veszem a dolgokat, hogy megismertük az eltéréseket — ahogy ezt a belügyminiszter úr részben már ismertette — , megismertük azt, hogy mi az, amiben változott a törvény — én erre hadd ne térjek ki . Megismertük azt, hogy itt nem volt a bírósággal egyeztetés. Erre persze más volt a reagálás. Van, akinek ez nem tetszett, van aki — montesquieui úton — úgy érezte, hogy ez egy külön hatalmi ág, ezzel nem is kell külön egyeztetni. Ilyen kérdések — az alk otmányjogi kérdések mellett — felmerültek. Kövér képviselő úr megállapította, hogy a módosító indítványok egy jelentős hányada bekerült, és hogy egyes kérdésekben precízebb lett ez a törvény. Megállapítottuk mi, hogy alapkoncepciójában, a célban, hogy itt az állami közélet megtisztításának egyes kérdései, egyes vonatkozása tekintetében lépjünk előre, nem változott ez a törvény. Hogy a szankcióban, ami szankció erkölcsi szankció, ami szankció azon szankció, hogy ha valaki valaha szemüveget hordott, annak meg mondjuk, ha letagadja, kérem, hát szemüveges volt; abban ez nem változott. Nem változott ez abban a tekintetben, hogy a tisztánlátást akarja biztosítani az állampolgárok részére, az egyes munkáltatók részére, legyen az akár országgyűlési képviselővel kapcs olatos, akár alkotmánybíróval kapcsolatos, akár netán politikaformáló médiavezetővel kapcsolatos kérdés, akár az ifjúság testilelki fejlődését biztosító oktatóval kapcsolatos kérdés, vagy mondjuk olyan bíróval, aki most ítél elevenek és holtak fölött — az utóbbiak fölött természetesen nem, csak személyiségi jogát védi vagy nem védi adott esetben, vagy egy ügyész fölött, aki most saját hatáskörben ne adj' isten! nem indít büntetőeljárást. Tehát ez nem változott. Nem változott az, hogy mit is akarunk. Az, ak i több mint 40 év óta részben fegyveresen, részben titkosan mint hivatásos, SZTtiszt, ügynök — úgynevezett hálózati személyek három kategóriájáról van szó — végezte a maga kis besúgó aknamunkáját, csinálta azt, ami közös erkölcsi megítélésünk szerint tisz tességtelen, ami valamennyiünk programja szerint elfogadhatatlan volt — legalábbis 1989ben egy párt kivételével — , az ha, ne adj'isten! mondjuk miniszter akar lenni, akkor tudassék meg, mert — ahogy én azt tegnap kifejtettem, ez nem olyan penitencia, amit kirónak az emberre, és akkor kötelező elvállalni. Bankelnöknek sem kötelező lenni, ha az állami szféra és így tovább.
