Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1177 Különkülön minden adózási szabá lynak nagy jelentősége van, mindegyiktől különkülön is várni kellene és lehetne egyfajta stabilitást, még annak esetleg vitatott területein is, de ezen a témakörön belül kiemelten fontos az adózás rendje. Ez valamennyi jogszabályra, a teljes nyilvántartás ra, a számvitel egészére rendkívüli kihatással van, hiszen az egész ellenőrzési, nyilvántartási, az állam, az adóhatóság, a törvények betartása és az üzleti élet nyilvántartása közötti kommunikáció rendjét fogalmazza meg. Az 1988as adóreform után nem alko ttunk erről törvényt, az adóellenőrzés szabályait alacsonyabb szintű jogszabály mondta meg. Először 1990ben született meg az adózás rendjéről szóló törvény, amelyet azóta — kivétel nélkül — minden évben módosítottunk. Meggyőződésem, hogy ez már nem megboc sátható hiba. '90ben lehetett azt mondani — az új Parlament induló évéről van szó — , hogy ez a terület már szakmai kérdés, nem alapvetően politikai rendszerváltás, tehát itt is meg lehetett volna alkotni egy meglehetősen átgondolt törvényt. Nem biztos, ho gy '91ben hozzá kellett volna nyúlni, ha egyszer egy év alatt nem tudtuk levonni a kellő tapasztalatokat, hiszen még nem születtek meg az előző év adóellenőrzései, annak megfelelő kimutatásai. Akkor lehet, hogy vállalni kellett volna a kockázatot és '92b en — két év tapasztalata alapján — megfelelő idő rendelkezésre állásával, egy hosszú távú adózás rendjéről szóló törvénymódosítással ezt a kérdéskört hosszú időre rendezni kellett vagy lehetett volna. Nem ez történt. Változik a jogszabály, évről évre válto zik, néhány adónemnél már év közben is megváltoztatjuk, alapvető adónemnél, utalva csak az általános forgalmi adóra, amelyre példa nincsen a nagyvilágban, hogy év közben alapvető módosításokat hajtsanak benne végre. Én ma már nem tudom támogatni, és azt hi szem, a közgazdászok közül nagyon sokan nem tudják támogatni ezt az állandóan változó szabályozást, illetve magam egyszer, még egyszer melléállnék egy ilyen törvénymódosításnak, akkor, amikor bevalljuk, hogy rossz irányba megyünk, akkor, amikor észrevesszü k, hogy kezdjük ellehetetleníteni a bürokráciával, a bizalmatlansággal, azzal a szemlélettel, hogy a vállalkozás már nem is azért jön létre, hogy üzleti tevékenységet folytasson, hanem az egyetlen célja, hogy szórakozzon az állammal, szórakozzon az adóható sággal. A cukrász a süteményt már csak mellékesen süti meg, mert enélkül nem tudja kijátszani a pénzügyi kormányzatot. Tehát amikor ez a szemlélet, amely folyamatosan benne van a módosításokban, s ha rájövünk, hogy ez nem jó, meg kell tisztítani az előttün k lévő jogszabályokat, annak a szakszerűségére kell törekedni, de azoknak, akik a gazdasági tevékenységet végzik, mozgásteret kell biztosítani, és elhinni, hogy elsősorban üzletet akar kötni, elsősorban vállalkozást akar létrehozni. (17.40) Ez a szemléletv áltás indokolhat majd még egyszer egy jogszabályi módosítást mondjuk az adózás rendjéről. De most, tisztelt képviselőtársaim, önök előtt nem ez van. Nem ez a módosítás van. És ezt nem én mondom róla, hanem az általános indoklás kezdő sorait felsorolva szer etném bizonyítani, hogy a jogalkotónak továbbra sem ez a szándéka. Maga az általános indoklás kezdődik így, hogy "Az adózás rendjét szabályozó 1991. évi törvény a hatálybalépését követően több alkalommal módosult. A módosítások az adózás jogi feltételeit k ívánják javítani. A folyamatosan változó gazdasági és jogi környezet új és új adókikerülési módokra nyújt lehetőséget. Ezért ezekre is figyelemmel kell a rendelkezéseket ismét igazítani és a jogsértéseket megelőző, illetve megakadályozó intézkedésekkel az adózási fegyelem helyzetén javítani." (Dr. Becker Pál: Így igaz!) Fel sem merül tehát a pénzügyi kormányzatban soksok év után, és azt hiszem, hogy legalább tízéves hagyományuk van, fel sem merül, hogy a bürokrácia, a bizalmatlanság leépítésével is lehetne valamit tenni. Államtitkár úr felvezető gondolatai sok példát emeltek ki, de talán az első példaként valami olyat magyarázott — és szándékosan ezt szeretném magam kiemelni — , amiben még valamilyen
