Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
1171 történik. Erre annál is inkább nagy szükség lenne, mert ezen a területen jelenleg a helyzet cseppet sem megnyugtató. Jelenleg bárki kaphat vállalkozói igazolványt, vállalkozói engedélyt, aki betöltötte a 18. életévét, aki nyilatkozik a tekintetb en, hogy neki vagy egyik dolgozójának van megfelelő szakképesítése, és aki erkölcsi bizonyítványt szerez be. Erkölcsi bizonyítványt pedig beszerezhet olyan, akit vagy felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, vagy ha nem vagyon elleni gazdasági, illetve a k özélet tisztaságát sértő bűncselekményről van szó, akkor egy éven belül még a letöltött szabadságvesztés esetén is adnak erkölcsi bizonyítványt. A szakmunkástanulótartáshoz viszont senkinek a hozzájárulása nem kell. Ezek után előfordulhat és elő is fordul , hogy 18 éves fiatal vállalkozó a vállalkozói engedély birtokában szinte vele egykorú gyerek, tanuló képzését vállalja úgy, hogy akár korábban a törvénnyel is összeütközésbe került. Arról nem is beszélve, hogy megfelelő hitel hiányában egyre többen váltan ak ki vállalkozói engedélyt úgy, hogy csak a legminimálisabb technikai eszközzel, felszereléssel rendelkeznek. És mindezekről a szakképző iskolának fogalma sincs, és még örül, hogy a tanuló egyáltalá n munkahelyhez jutott. Mindezek alapján azt hiszem, teljesen indokolt, amit javaslatként elmondtam. A második probléma: a kamarai törvénytervezet 31. §. 1es pontja szerint — idézem — "a gazdasági kamarák ágazati, szakmai, munkáltatói és munkavállalói érde kképviseletet nem láthatnak el". Mivel a szakképzési törvény tanulószerződés esetén mindenfajta ellenőrzési funkcióval a gazdasági kamarákat ruházza fel, vajon ki fogja a tanulók érdekeit képviselni a munkáltatóval szemben vagy még akár a szakképző iskoláv al szemben is. A tanuló érdekei közé tartozik, sőt elsődleges érdeke, hogy megfelelő gyakorlati képzésben részesüljön. Na de ki mondja majd ki az ő érdekében, hogy a munkahelyen nincsenek meg a feltételek? Ki mondja majd ki az ő érdekében, hogy a munkáltat ó nem alkalmas a tanulóképzésre? Németországban szakmai elismerést jelent az, ha valaki tanulót tart, és a legnagyobb szégyen az, ha a gazdasági kamara a tanulótartást valakitől megvonja. Hol vagyunk mi ettől, tisztelt Ház? Nálunk jelenleg egyelőre még szá mos esetben előfordul, hogy jelentős összeget kérnek munkáltatók a tanulóképzésért a szülőktől, és ha a vállalkozás a képzési idő alatt csődbe jut, megszűnik, akkor ezt a pénzt senki nem fizeti vissza, és a szülő esetleg egy újabb munkáltatót keres és újab b pénzt fizet le azért, hogy a gyerek képzése biztosítva legyen. Ettől kezdve az első szakma ingyenessége, amit a közoktatási törvény deklarált, erősen megkérdőjelezhető, hisz nem valósul meg. A szakmunkástanulók érdekvédelmének biztosítása érdekében, ha m ár ezt a szakképzési törvény nem tette meg, a kamarai törvénynek legalább azt kellene megfogalmaznia, hogy helyi szinten — hangsúlyozom, helyi szintre gondolok csak — az ellenőrzésbe és a felügyeletbe a Gazdasági Kamarának be kell vonnia a munkavállalói ér dekképviseletet, az üzemi tanácsot, illetve üzemi megbízottat, hasonlóan ahhoz, ahogy ez Németországban működik. (16.50) Erre az érdekvédelemre különös gonddal azért is szükség van, mert éppen a szakmunkástanulók azok, akiknek jelentős része a társadalom p erifériájára szorult rétegekből kerül ki. A harmadik probléma: Nem esik szó a kamarai törvényben arról, hogy a gazdasági kamarák a szakképzési törvényben előírt felügyeleti, illetve ellenőrzési kötelezettségeiknek hogyan tesznek eleget. Nem tisztázott péld ául, hogy a kamara által hozott határozat pénzbírságot előírhate, illetőleg minden szempontból kérdéses, hogy rendelkezike hatósági jogkörrel. Szükséges lenne ezért a kamarai törvénynek kimondania, hogy a gazdasági kamarák a gazdasági érdekképviseletek b evonásával kidolgozzák a törvény szerint a tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés felügyeletének, a feltételek ellenőrzésének a rendjét, a módját. És végül a negyedik probléma: A szakképzési törvényben előírt, illetve szereplő tanulószerződés bevezetésére a törvény azt mondja, hogy arra a gazdasági kamarákról szóló törvény hatálybalépését követő tanévben kerülhet
