Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NYERS REZSŐ (MSZP)
1167 kamarákkal, amelyek működnek. Van ilyen út megfelelő politikai rendszerben is és a piacgazdasági feltételek bizony os kifejlődése esetén. Tehát ebből a szempontból nem tartunk attól, hogy a kötelező tagság eleve rossz lenne. A kamarai szolgáltatásokat a feltételezések szerint kívánatos, hogy igénybe vegye a gazdasági élet minden cselekvője. És valószínűleg ez így is le sz. Ha pedig igénybe veszi, akkor az a kérdés, hogy adjunke beleszólási alkalmat — mert itt alkalomról van szó — szinte egy törvény jogerejénél fogva a gazdasági élet szereplői számára, hogy bele is szóljanak a kamarának az ügyeibe. Speciálisan a mai átal akulás időszakában tehát több előny szól a kötelező kamarai tagság mellett, véleményem szerint. Felmerült itt a vitában az, hogy három vagy négy gazdasági kamara legyen. Ennél több gazdasági kamarának tudtommal nincs híve ma, itt a Parlamentben legalábbis. A negyedik kamarát a hozzászólók egynémelyike úgy képzelte el, hogy az külön kereskedelmi kamara legyen. A leghatározottabban ellene vagyok ennek, és ellene van a Szocialista Párt; a termelést és a kereskedelmet szétválasztani — hiszen ez szét volt válasz tva a központi tervgazdálkodás hosszú periódusában — nem szabad, ezt nem szabad megismételni, ez alapvetően hibás elképzelés, a termelés és a kereskedelem organikus egységet kell, hogy képezzen. Ebből a szempontból egy külön kereskedelmi kamara csak ötödik kerék lehetne az ország kamarai szekerén — hogy úgy mondjam. Ennek tehát ellene vagyunk. Megjegyzem, hogy a kamarák közti szabad választás lehetősége — amit nagyon helyesen biztosít ez a tervezet — részben, csak részben hidalja át ezt a problémát, de azér t elegendő megoldásnak látszik. A felügyeletet illetően. Felmerült az a kérdés, hogy a miniszteri felügyelet vagy valami más felügyelet kerüljön szóba. Véleményem szerint ezt még vitatni kell. Én magam azon az állásponton vagyok, hogy a miniszteri felügyel et — amiben lehetséges igazságügyminiszter is, de lehetséges gazdasági miniszter is, emellett is szólnak érvek, amellett is szólnak érvek — , én, aki a gazdasági életben hosszú időt töltöttem el, a gazdaság természetéhez közelebb érzem azt, hogyha egy gazd asági miniszter felügyeli a gazdasági kamarákat. Természetesen a legfontosabb kérdés, hogy mit felügyel. Mert akárki felügyeli, ha az a felügyelő túlzottan beleavatkozik a kamarai szervezet önállóságába, az rossz felügyelet lesz. Viszont ha a törvény ezt m egfelelően körvonalazza, és valójában csak szigorúan vett törvényességi felügyeletről lesz itt szó, akkor nem félnék attól, hogy gazdasági miniszter gyakorolja ezt a felügyeletet. Ez a törvénytervezet megyénként tervezi a kamarák kialakulását. Ma is döntő többségben megyénként van kamara. Azt gondoljuk mi, szocialisták, hogy ez helyes is, hogy megyénként induljon el a kamarai újraszerveződés. Viszont nem hiszem — és a párt nevében is mondhatom, nem hisszük — , hogy hosszú ideig a megyei rendszerre épülhet eg y jó kamarai rendszer. Most nem a közigazgatásról beszélek, de a gazdaság természete olyan, hogy a gazdasági létfeltételekhez kell igazodnia annak a kamarának, nem pedig a közigazgatási feltételekhez. Tehát helyesnek látjuk azt, ha megyénként alakulnak ily en szervező társaságok. De ha a megyék elhatározzák, hogy önkéntesen társulnak, akkor ilyen társulás előtt szabad utat kell engedni. Végül szeretném hangsúlyozni annak a nagy fontosságát, hogy a kamarai rendszer — mind a Gazdasági Kamara, de az agrárkamara és a kézműveskamara is — egyik legfontosabb feladata legyen, hogy a magyar gazdasági élet cselekvőit közelebb vigye elsősorban az Európai Közösség gazdasági rendszeréhez az ottani kamarákkal való intenzív kapcsolaton keresztül, és egyúttal közelebb vigye egymáshoz a KeletEurópában még éppen csak hogy elinduló nemzeti kamarák kapcsolatainak a kialakulását. (16.30) A kamarai nemzetközi térségi együttműködés jó eszköze lehet annak, hogy a magyar gazdasági növekedéshez új erőforrásokat szerezhessünk. Tranzito rszág vagyunk adottságainknál fogva, és
