Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1164 Amit a köte lező kamarai tagság ellen lehet felhozni — tehát nem mellette — , a piackorlátozás veszélye. Magyarul ez azt jelenti, hogy amennyiben kötelező kamarai tagság mellett dönt a Parlament, akkor a kamarák abba a helyzetbe kerülhetnének, hogy a piacra lépést korl átozzák, egyes vállalkozókat piaci alapon, és nem egyéb, egyébként az általuk gyakorolt jogosítványok és szempontok szerint megvalósítva akadályozzák. Ez megint egy nagyon fontos érv, de az az igazság, hogy a törvényjavaslat ebből a szempontból egyértelműe n fogalmaz; ez a piackorlátozás csak nagyon nehezen és nagyon bonyolultan valósulhatna meg, ugyanis van olyan megoldás, amely automatikus regisztrációt ír elő és automatikus tagságot, ebben az értelemben a kötelező tagság nem tudná a piacra lépést korlátoz ni. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy természetesen minden gazdasági kamarának, érdekvédelmi szervezetnek van valami belső struktúrája, amely adott esetben bizonyos vállalkozókat vagy vállalkozói csoportokat preferál, bizonyosakat nem. De azt nyilván tudj uk, hogy olyan szervezetet sose fogunk tudni létrehozni, ahol ezek a törésvonalak nem jelentkeznek. Még azt el kell mondani, hogy a kötelező tagság versus önkéntes tagságválasztás ügyében nem igazít minket útba mondjuk az Európai Közösség jogrendje, mert o tt egyébként — ha az információim pontosak — nem folyik olyan egyeztető munka, amely ebből a szempontból egyesíteni kívánná a kamarai törvényeket és megoldásokat. (16.10) Úgy gondolom, hogy a kötelező tagság melletti, illetőleg elleni érveket valamelyest — persze csak nagy vonalakban — megvilágítva szólni kell néhány szót a kötelező tagságon alapuló kamarai rendszer ügyében is. Nyilvánvaló, hogy egy liberális álláspont inkább preferálja a nem kötelező kamarai tagságot. Ez persze nem elvi ideológiai alapról érthető meg, hanem a következő szempontok szerint: Általában egy olyan gazdasági szövetség, szervezet, kamara, amely nem élvezi azokat a biztosítékokat, melyek szerint a kötelező tagság miatt úgyis egyébként hozzájuk kell fordulni olyan ügyekben, amelyeket a törvény rájuk testál, illetőleg nyilvánvalóan ezek a szervezetek valamilyen szolgáltatásokat is nyújtanak a tagjaik felé, tehát amennyiben ez kötelező tagság alapján valósul meg, akkor nincs versenyhelyzet ezekben a szervezetekben. Világos, hogy a kamar áknak egy csomó olyan tevékenységet el kell látni, amely szolgáltatás jellegű a tagjaik számára. Versenyhelyzet nélkül ezek a szervezetek hajlamosak ellustulni. Természetesen van erre ellenpélda — Németország, a latin rendszerben működő más országok — , de azért ez az alapfeltevés mindenképpen, azt hiszem, megállja a helyét. Tehát én egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy valami liberális elvből le lehet vezetni, hogy mit kell csinálni, hanem a praktikumot megnézve az a helyzet, hogy az önkéntes tagságon al apuló kamarai szervezetek indulásakor valószínűsíthető az, hogy ezek rá lesznek jobban kényszerítve az általuk végzett tevékenység jobb, hatékonyabb ellátására. A másik esetleges érv, ami felhozható a jelenlegi helyzet szerint az önkéntes tagság mellett, e z már inkább a hazai sajátosságokból következik. Nevezetesen: ma teljesen világos, hogy vannak olyan gazdasági érdekszövetségek, kamara jellegű szervezetek, amelyek a kamarává válásra aspirálnak és vannak, amelyek nem. És egyébként ez a helyzet egyáltalán nem tiszta. Tehát nyilvánvalóan önök is tudják, hogy a legkuszább viszonyok uralkodnak jelenleg a gazdasági érdekképviseletek és a kamarák között. Amennyiben egy ilyen tisztázatlan helyzetben a Parlament erővel próbál — mármint azzal az erővel természetese n, nem erőszakkal, hanem azzal a jogával élve, hogy törvényeket alkothat, amelyeket a gazdaság szereplői el kell hogy fogadjanak, tehát ezzel az erővel élve próbál — tisztázott helyzeteket teremteni, ez valószínűleg nagyon súrlódásos folyamat lesz, ami azt jelenti, hogy rengeteg konfliktussal jár, mert nem tiszták az erővonalak. Hiszen tudjuk azt, hogy a korábbi kamarák még a tervutasításos gazdasági szisztémában nem voltak mások, mint a gazdaságpolitika
