Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1162 Következik Kósa Lajos képviselő úr, a Fiatal Demokraták Szövetségétől. ( 16.00) Felszólaló: Kósa Lajos (FIDESZ) KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kamarai törvény tárgyalásánál le kell szögezni, azt hiszem, hogy egy liberális felfogás, megközelítés számára nyilvánvaló, hogy fontos törvény a kamarai törvény. Azért fo ntos, mert jelenleg a gazdaság szervezése, illetőleg a gazdaság szereplői számára nyújtott állami szolgáltatások vagy állami feladatvállalások sok esetben hatékonyabban, jobban, a szereplők számára célszerűbben végezhetők el olyan szervezetek által, amelye k nem közvetlenül az államot jelentik, hanem valamilyen közjogi társaságot vagy magántársaságot. A kamara ilyen szempontból — azt hiszem — pontosan az a társaság, amely az állami feladatvállalások tisztázása szempontjából nagyon fontos jogi intézmény. Ezér t elöljáróban mindenképpen el lehet mondani, hogy a FIDESZ örömmel fogadta azt, hogy a Parlament tárgysorozatába vette a kamarai törvényt, és a Kormány beterjesztette. Ez az örömünk független attól, hogy a kamarai törvény a szövegében, elgondolásaiban mily en változatokat fogalmaz meg. A másik dolog, amit előzetesen el kell mondani, az az, hogy természetesen, mivel ez a magyar gazdaságban szereplő vállalkozókat, vállalatokat érinti, és mindegyik vállalkozónak, vállalatnak, sőt a gazdaságban részt vevő szervezetnek akár kamarai jellegű, akár érdekvédelmi jellegű, akár a régebbi korok szülötte és átalakult már, akár az újabb változások hozták létre, megvan a saját maga érdekbeágyazottsága. A Parlamentnek egy olyan vitában kell dönteni, amikor kalkulálni kell az egyes vélemények elhangzásakor, hogy vajon az illető azt a véleményét milyen megfontolásból és milyen saját érdekből mondta. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezeket rosszhiszeműen kell kezelni, csak világossá kell tenni, hogy egyes vállalkozók, e gyes kamarai jellegű szervezetek számára mik a világosan megfogalmazható érdekek, mások számára mik. Ahhoz, hogy a Parlament ezekben az ügyekben tisztán lásson, és a képviselők valóban olyan törvényt hozzanak, amely nem bizonyos csoportokat preferál másokk al szemben, hanem megpróbálja az ország gazdaságfejlesztési szempontjait, a gazdaság érdekeit figyelembe venni, erre — röviden összefoglalva — azt lehet mondani, hogy nem könnyű feladat. Ezek után azt hiszem, hogy rátérek arra az alapvető problémára, ami a z egész kamarai ügy körül megfogalmazódik, ez pedig az, hogy milyen jellegű kamarai rendszert vezessünk be; kötelező tagságon alapulót vagy sem. Ebben a vitában nem lehet nagyon könnyen interpretálni azokat a nemzetközi tapasztalatokat, amelyekkel körbe va gyunk véve, mert a világban, a világ fejlett részében kétfajta kamarai rendszer létezik: egy latin és egy angolszász. A latin rendszerben a kötelező tagság inkább érvényesül, egyébként ott is vannak bizonyos árnyalatnyi eltérések, az angolszászban nem. Eze k a kamarai rendszerek jól működnek, vannak olyan országok mind a két rendszerben, ahol jól működő kamarák vannak, és az is világos, hogy mind a két rendszerben jól működő gazdaságok is vannak. Tehát nagyon direkten következtetni arra, hogy ezt a kamarai r endszert kell választanunk, mert ezek működnek jól a világban, világos, hogy nem lehet. Sokkal elgondolkodtatóbb az, hogy melyek a hazai lehetőségeink, hiszen hogyha megnézzük a világ kamarai rendszereinek fejlődését, akkor azt kell látnunk, hogy ezekben a z országokban a jogrendszer, a gazdaságpolitika alakulása, a hagyományok alapvetően meghatározták a kamarai rendszert, és ezek egyébként jól tudnak működni, el tudják látni azokat a feladatokat, amelyeket a kamaráknak egy jól működő, modern piacgazdaságon alapuló gazdasági rendszerben el kell tudni látniuk.
