Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Általános Számvevőszék hozzá kapcsolódó jelentése általános vitájának folytatása - PÁL LÁSZLÓ (MSZP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH ISTVÁN (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH ISTVÁN, az Állami Számvevőszék szervezetének és működésének felülvizsgálatát végző ad hoc bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
1133 Hadd mondjak erre egy példát — egyetlenegyet, és nem fogok másba belemenni a '92es zárszámadás kapcsán, vagy legalábbis nem nagyon fogok belemenni — , amire nagyon oda kellett volna figyelni 1992ben. Sikeres külkereskedelmi évet zártunk. Az vo lt az ember érzése, hogy itt megindultak azok a változások, amelyekre szükség van, a reorientáció teljesen sikerült, az exportexpanzió napirenden van, és minden alapja megvan. Elhangzottak kormányzati részről is, de parlamenti, más politikai erők részéről is a figyelmeztetések, hogy ez az exportexpanzió nem egy stabil, megalapozott, iparilag, műszaki fejlesztésben, versenyképességben alátámasztott exportexpanzió. Ennek az expanziónak két olyan eleme van, amelyik nagyon nehezen megismételhető. Az egyik ilyen elem maga a reorientáció. Korábban el tudtunk adni termékeket Keleten, amely termékek jelentős része vagy egy része eladható volt Nyugaton is. Azért adtuk el korábban Keleten, mert kedvezőbb volt a cserearány, ha Keleten adjuk el — má r most a 80as éveket emlegetem — , kedvezőbb volt a cserearány, mintha Nyugatra adtuk volna el. Miután '92ben átorientáltuk ezeket az exporttermékeket Nyugatra, vesztettünk a cserearányban, de nagyon szép, növekvő exporteredményeket tudtunk fölmutatni. A másik viszont egy sokkal nyugtalanítóbb elem volt, amire sokkal nagyobb figyelmet kellett volna fordítani. Ez pedig egy végkiárusítás jellegű exportnövekedés. Számos nagyvállalatunk volt olyan helyzetben, hogy még exportálni tudott, még termelni tudott, de veszteséget állított elő, és közeledett a fenyegető csőd, illetve felszámolási eljárás. Ezek a vállalatok még termeltek és még eladtak. Még hozták az exportbevételeket, de teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezt egyszer lehet megcsinálni, kétszer nem megy. Er re a jelenségre az iparpolitikának, a gazdaságpolitikának oda kellett volna figyelnie. Annak ellenére nem figyeltek oda eléggé, és nem fordítottak erre figyelmet, hogy mondom, kormányzati forrásokból szintén több figyelemfelkeltés hangzott el. Én ebben a ' 92es folyamatban érzékeltem — és nem egyedül — azt a következményt, amit most '93ban látunk az exportvisszaesés tekintetében. És az ilyen típusú elemzések elmaradtak. Elmaradt a mostani zárszámadás anyagában is. Ugyanaz a négyfajta ok kerül megállapításr a, mint a '94es költségvetésnél a gazdasági helyzet alakulására, megint hiányzik a Kormány elemzése, megint hiányzik az önkritikus hozzáállás, vagy mondjuk azt, hogy a kritikus hozzáállás a gazdasági folyamatokhoz. A másik kérdés, amit még szeretnék megem líteni: nagyon jól látható volt '92ben, hogy rendkívül gyors mértékben romlik a gazdálkodószervezetek pozíciója: 28%ot esett vissza csak ebben az egy évben. Tudjuk azt, hogy már a '80as években végig stagnált, vagy helyenként csökkent a gazdasági szerve zetek beruházási tevékenysége. Tudjuk azt, hogy helyzetük már akkor is nagyon feszített volt. Ehhez képest egy 28%os pozícióromlás előrevetítette azt a növekvő fizetési zavart, azt a növekvő banki helyzetromlást, ami bekövetkezett '93ban. (12.00) Előreve títette, és mégsem történt ebben az értelemben semmiféle módosítás a gazdaságpolitikán. Én ezt rendkívül hiányolom. Utolsó két megjegyzésem. Az egyik: az Alkotmánynak van egy nagyon érdekes pontja, amiről négy éve folyamatosan megfeledkezünk, valószínűleg azért, mert ebben a pontban van egy szó, ami nem divatos manapság. A 19. § — ha jól emlékszem — (3) bekezdés c) pontja azt mondja, hogy a Parlament köteles megállapítani az ország társadalmi, gazdasági fejlesztésének a terveit. A terv szó nagyon nem divato s ma Magyarországon, bár az Alkotmányunkban szerepel. Nincs ilyen munka. Valahol megszűnt az előre gondolkodás, vagy ha van, akkor azt titokban tartják azok, akik erre kötelezettek. Tehát az ország társadalmi, gazdasági terveinek megállapítása helyett mi i tt rendes parlamentáris módszerekkel minden évben elfogadunk egy költségvetést — pontosabban önök fogadják el — , és minden évben önök elfogadják a zárszámadást erről a folyamatról. A tervek hiányában — amiről Soós Károly Attila beszélt az 1994es költségve tés kapcsán — folyamatosan
