Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
1106 A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye á ltalános vitájának folytatása ELNÖK (Szabad György) : Soron következik tehát a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről és az Állami Számvevőszék kapcsolódó véleményéről szóló általános vita folytatása. Az előterjesztéseket 12 200as és 12 728as számo n kapták kézhez képviselőtársaim. Engedjék meg, hogy a mindig következetesen érvényesített sorrendtől most kivételesen eltérjek. Dénes János feliratkozott képviselőtársunknak — hivatalos elfoglaltsága miatt — csak most van ideje a mai napon felszólalni, kí ván szólni. Dénes János képviselő urat illeti elsőként a szó. Felszólaló: Dénes János (független) DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Köszönöm a soronkívüliséget, és köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor az általános vita időszakában a Magyar Köztársaság 1994es költségvetéséről folyik a szó, mely költségvetés a Kormány által nyert beterjesztést, és eljutottunk odáig, hogy már elhangzott a pénzügyminiszteri expozé, és ismert előttünk az Állami Számvevőszék véleménye az 1994es költségvetésről, mely vélemény különösen komolyan vehető az Állami Számvevőszék eddigi működése, valamint az 1992. évi költségvetés végrehajtásáról tett jelentése alapján; most, amikor már túl vagyunk a frakciók nevében elhangzott '94es költségvetési törvényjavaslat bírá latán — és joggal mondhatom: bírálatán, mert a koalíciós pártok képviselői is, esetleges ajánlásaik ellenére és közepette számos bíráló érvet is elmondottak. Parlament előtti és parlamenti időszakban húzott sorsívem alapján mint független képviselő ebben a sorrendiségben szerencsés helyzetben vagyok, még akkor is, ha már számos esetben és nemcsak a költségvetés tárgyában kifogásoltam a Parlament nyilvánossága előtt, hogy a házbizottsági döntésekkel, ügyrendi határozatokkal, elnökségi munkával széttördelik a vitát. Tudom, hogy nonstop alapon nem lehet egy költségvetési vitát lefolytatni. De úgy vélem, helyénvalóbb és értékelhetőbb lett volna mondandóm, ha első jelentkezésemkor, közvetlenül a pénzügyminiszter, expénzügyminiszterek, leendő pénzügyminiszterek, sőt, repetázó pénzügyminiszterek után… (Derültség.) … közvetlenül mondhattam volna el e tárgyban kötelező véleményemet. Nagyon sajnálom, hogy a Parlament szabályai nem teszik lehetővé azt, hogy a volt nem képviselő, hanem hivatalnok pénzügyminiszter is elm ondhassa véleményét, mert annak a pénzügyi ellehetetlenülésnek, ami szűkebb hazánkban fogyasztja, sőt elfogyasztja a pénzügyminisztereket, ő, Rabár Ferenc, volt pénzügyminiszter az első látványos áldozata. Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr tudós típusú pénz ügyminiszter volt, ha jól tudom, jelenleg is előad az egyetemen. Antall József miniszterelnök úr igazán arról nem tehetett, hogy kiválasztásakor, amikor kiválasztotta pénzügyminiszterjelöltjelöltjét, és meggyőződött jelöltjének kvalifikáltságáról, tájékoz ottságáról a hazai és a nemzetközi pénzvilágban, nem tudhatta, hogy az elemi iskolában tisztelt jelöltje pont akkor hiányzott, amikor a számtanórán 35 és 65 között tanultak számolni — lásd benzináremelés, taxisblokád. (9.40) Tulajdonképpen ekkor áldozták f el látványosan a kormányzat részéről pénzügyminiszterüket, és innentől kezdve megbukott az Antallkormány, amit ezután már csak lebegtetnek, és az ukrán — magyar, magyar — ukrán szerződés óta viszont a mélyen tisztelt ellenzék visz a vállán. A többi már mind c sak ennek a következménye.
