Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 19. kedd, őszi ülésszak 15. nap (333.) - Interpellációk - ELNÖK (Szabad György): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
1056 Köszönöm a szót, Elnök Úr. Nagyon sajnálom, hogy Antall miniszterelnök úr egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy személyesen válaszoljon a ké rdésre… ELNÖK (Szabad György) : Boross Péter belügyminiszter úr fog válaszolni. TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) … nagyon nagy tisztelettel és őszinte szívvel kívánok miniszterelnök úrnak jobbulást. (Közbeszólás a jobb oldalról: Mi is!) Mindenekelő tt ismeretes, hogy a Szabó Tamás privatizációs miniszter úrhoz intézett interpellációkra adott miniszteri választ most már nyolc esetben nem fogadta el az Országgyűlés. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a parlamenti többség az interpellációs választ nem fogad ja el. Ez az Országgyűlés összetételéből következik: hiszen ez azt jelenti, hogy saját kormánypárti, koalíciós képviselők sem értettek egyet az interpellációkra adott válaszokkal. Ezért úgy gondolom, ha valakinek nyolc esetben nem fogadja el a Ház a válasz át, ez nyilvánvalóan súlyos kritikát jelez. Az Országgyűlés egyik legfontosabb feladata a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzés. Ennek egyik eszköze lehetne a parlamenti vizsgálóbizottságok felállítása a különböző ügyek, visszaélések kivizsgálására. Ezekne k a bizottságoknak a létrehozására tett javaslatokat azonban a kormánykoalíciós többség rendre elutasítja, így a Parlament ellenőrző feladata teljesítésének szinte egyedüli eszköze az interpelláció. Most is vannak ilyen törekvések — az eredményre nemigen s zámíthatunk. Amennyiben a privatizálási ügyekben egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítására került volna sor, valószínű, hogy nemcsak nyolc, hanem ennél lényegesen több esetben nem fogadta volna el az Országgyűlés a privatizációs miniszter válaszát. (1 5.20) Vagy egy ilyen bizottság létezése önmagában sokak számára a féket jelentette volna. Kérdezem hát miniszterelnök úrtól — illetve miniszter úrtól: mennyire veszi komolyan az Országgyűlés ellenőrző szerepét a végrehajtó hatalom felett, és ezen keresztül milyen jelentőséget tulajdonít egyegy el nem fogadott interpellációs válasznak? Mi a véleménye arról, hogy egy parlamentáris demokráciában általában, egy el nem fogadott válasz esetén, az adott miniszter, a személyes konzekvenciát levonva, benyújtja lemo ndását? Kértee a felmentését öntől Szabó Tamás miniszter úr? Hány hasonló eset szükséges ahhoz, hogy a sorozatosan el nem fogadott választ adó miniszterétől megváljon? Várom a választ. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Boross Péter belügymi niszter urat illeti a válasz. Dr. Boross Péter belügyminiszter válasza BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Úgy vélem, mindannyian tudjuk, hogy többféle interpelláció létezik: van olyan, amelyik tényleg választ igényel valamely kérdésre, és van olyan, amely tulajdonképpen nem a válasz igényével hangzik el, hanem egy helyzetet kíván felhasználni — nem kétséges, milyen célból. Ez utóbbi kategóriába tartozik — gondolom — a Török Ferenc képviselő úr által elmondott i nterpelláció is. A privatizáció. Tudjuk nagyon jól — és mindnyájan nagyon jól tudjuk — , hogy nemcsak nálunk, hanem a szomszédos országokban is olyan helyzetek alakulnak ki, majdnem ugyanaz a közvélekedés, ugyanazok a reakciók, egy példátlanul nagy, valóban történelmi léptékű feladat végrehajtása során, amikor egy aberrált tulajdonformát a mozzanatok tízezreivel kell egy másik tulajdonformává átalakítani. Ezek a közéletben és a közvéleményben természetes módon váltják ki — mindenféle rátapadó hírekkel együtt — a negatív reakciókat. Ennek következtében, aki ezzel a
