Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
1000 Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt rendkívüli ügyben — képviselőcsoportja támogatásával — szót kért SzentIványi István, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője. Képviselő urat illeti a szó. Napirend előtti felszólaló: SzentIványi István (SZDSZ) SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Füzessy Tibor nemzetbiztonsági miniszter 1993. augusztus 25én, ezen a zuhogó esős napon Szárszón igen nagy hatású beszédet tartott. Ezt a beszédet az aznapi sajtóorgánum, illetve a másnapi sajtó kimerítően ismertette. Engedjék meg, hogy mindazoknak, akik nem követték ennek a nagy fontosságú eseménynek a sajtóvisszhangját, rövid idézetekkel felidézzem azt, ami o tt elhangzott. (Dénes János tapsol.) Két rövid idézet fog elhangzani, az egyik a Magyar Nemzetből, a másik pedig a Népszabadságból. Füzessy Tibort idézik: "Ezen államok biztonságukat leginkább veszélyeztető tényezőnek az ott élő magyar kisebbséget tartják, gyakran közösen próbálják meg őket és hazánkat külföldön lejáratni." Gyakorlatilag hasonló tartalommal a Népszabadság a következő módon számol be erről: "Füzessy hosszan beszélt a magyar titkosszolgálatok feladatairól, kitekintve a környező országok hason ló szervezeteinek működésére, kijelentve, hogy azok fő belső feladata az ottani magyar kisebbség megregulázása, külső tevékenységük pedig hazánk vélt területintegráló törekvései ellen irányul." Hölgyeim és uraim! Miután az azóta eltelt közel egy hétben sem miféle cáfolat nem hangzott el, kénytelenek vagyunk abból kiindulni, hogy ezek a kijelentések ott, Szárszón elhangzottak. Döbbenetes és súlyos megállapításokról és kijelentésekről van szó — olyan kijelentésekről, amelyek megérdemlik az Országgyűlés figyelm ét. Hölgyeim és uraim, számtalan kérdés merül fel Füzessy Tibor előadása kapcsán. Az első és talán a legártatlanabb kérdés: vajon mi késztette a nemzetbiztonságért felelős minisztert arra, hogy a szárszói gyűlést válassza e fontos és jelentős bejelentés he lyszínéül? Vajon miért nem követte a demokráciákban szokásos gyakorlatot, ahol ilyen ügyekben elsősorban a Parlament illetékes bizottságai előtt, illetőleg a Parlament plenáris ülése előtt számol be a nemzetbiztonságért felelős miniszter? Nem szokásos dolo g, hogy miniszter — akár magánminőségében is, ami manapság kezd egyre inkább eluralkodni — kijelentéseket tegyen. (15.10) De ennél súlyosabb kérdések is megfogalmazódnak Szárszó kapcsán: mérlegeltee a miniszter úr kijelentésének valamennyi külpolitikai kö vetkezményét, s ha igen, mérlegelte, akkor egyetértésben vane a Kormány kialakított külpolitikájával. A magunk részéről abban reménykedünk, hogy itt ilyen egyetértésről nincs szó, a Kormány álláspontja nem azonos Füzessy Tibor itt megfogalmazott megállapí tásaival. Ha azonban így van, akkor ez egy további kérdéshez vezet el minket. Manapság sokat beszélnek arról, hogy vane hatpárti konszenzus a magyar külpolitikában. Füzessy Tibor kijelentése felveti azt a kérdést, hogy vane konszenzus a Kormányon belül a külpolitika vonatkozásában. Úgy érzem, hogy ez a konszenzus már ott is a határáig eljutott, legalábbis nagyon remélem, hogy erről van szó. S végezetül. Abban teljes körű egyetértés uralkodott a Házban, a Ház valamennyi frakciója között, hogy a határokon t úli magyarság nehéz és súlyos helyzetét senki nem kívánja kihasználni pártpolitikai célokra vagy egyéni karrierépítésre. Az az érzésünk, hogy Szárszón, sajnos, nem ez történt, nagyon sokan erre használták fel ezt az alkalmat. Hölgyeim és uraim! Az ügy kény ességére való tekintettel indítványozzuk azt, hogy a Ház illetékes bizottságai: a nemzetbiztonsági bizottság, a külügyi bizottság és az emberi jogi bizottság hallgassa meg Füzessy Tibort, s ha megkésve is, de szerezzen tudomást azokról a tényekről és infor mációkról, amelyek Füzessy Tibort az alábbi kijelentés megtételére kényszerítették vagy kötelezték. Vizsgálja ki teljeskörűen e kijelentések alapjait, és vizsgálja ki annak külpolitikai következményeit is, és a szükséges lépéseket tegye meg! Mert abban, az t hiszem, mindannyian
