Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KATONA KÁLMÁN (MDF)
74 Végezetül annyit szeretnék még megjegyezni, hogy az ország lakosságának túlnyomó része nagyon nagy figyelemmel kíséri ennek a törvénynek a megszületését. Hogy a törvény jó lesz vagy rossz, az az önök szavazatain fog múlni, de mindeneset re a felelősségünk nagyon nagy, hiszen döntésünk az elkövetkezendő évekre, a jelenleg reménytelen helyzetben lévő állampolgárok életkörülményeire jelentős kihatással lehet. Természetesen az elkövetkezendő kampány során képviselőtársaimnak majd lehetősége l esz új lakáskoncepciót, új lakásépítést ígérni, de azt gondolom, hogy ha most nem lépünk, akkor ahogy az elmúlt ígéretek sem valósultak meg, ezek az ígéretek sem fognak megvalósulni. Óhajok és ígéretek szintjén az állampolgárokat nem lehet kielégíteni. Kös zönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Katona Kálmán a Magyar Demokrata Fórumból. Felszólaló: Katona Kálmán (MDF) KATONA KÁLMÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évbe n - mialatt a lakások és helyiségek bérletéről szóló törvénytervezet sorsára várt - az élet számos olyan eseményt produkált, amely a módosító indítványokat alátámasztja. A legkirívóbb ilyen eset Szolnokon történt, ahol az egyik legfelkészültebb önkormányza t - és ezt külön kívánom hangsúlyozni, hogy alapos előkészületek után, külföldi szakértők tanácsait kikérve - ötszörösére emelte a lakbéreket Szolnok belvárosában. Tette ezt egy olyan városban, amely közismerten munkanélküliséggel sújtott. Talán önmagában is elég indok lenne ez az eset arra, hogy átgondoljuk a lakbérek megállapításának teljes mértékben önkormányzati hatáskörbe adását, de ehhez még hozzájött ma reggel Kaposvár megyei jogú város közgyűlésének határozata, amelyben hasonló mértékű lakbéremelésr ől döntöttek. Itt az arányt nem tudom megmondani, de azt igen, hogy egy összkomfortos lakás négyzetméterenkénti bére havonta 88 forint lesz. Kérem képviselőtársaimat, hogy gondolkodjanak el ezen, és próbálják követni azt a gondolatmenetet, amelyet ezzel ka pcsolatban szeretnék megosztani önökkel. Elsősorban arról van itt szó, hogy az önkormányzatok nem a lakás értékét, nem csupán a lakás használati értékét kívánják megfizettetni, hanem azt a forráshiányt is pótolni akarják valahol, amely 40 év alatt képződöt t. Valamiből fel kellene újítani, valamiből fenn kellene tartani a rossz állapotú lakásokat, és úgy gondolják, hogy az egyik lakó fogja megfizetni a másik lakó lakásának felújítási díját. (11.20) Úgy is mondhatnám példával - természetesen ez nem élő példa , hogy az Andrássy úti lakások béréből kívánják a Podmaniczky Ede utcát felújítani; a gyengébb, lepusztultabb hátsó területeket a jobb helyen lévő, de lényegesen nem jobb lakások bérével. Azt hiszem, hogy ez nem lenne helyes. Abban az esetben, ha az Orszá ggyűlés nem dönt a lakbérek valamiféle korlátozásáról, az önkormányzatokat szinte rákényszeríti arra, hogy ehhez a módszerhez folyamodjanak. Ha ezt nem teszi, akkor marad a másik megoldás, az, hogy nem történik továbbra sem számottevő karbantartás. Lényegé ben véve még egykét évig nem veszi észre senki, hogyha 45 évig nem történt karbantartás, akkor 23 év nemtörténése ugyanúgy nem fog látszani a házakon, mint ahogy most sem látszik. És az épületek tovább romlanak! A jelenlegi állapot egyik hátránya, hogy a lakbéremelés elől menekülő bérlő megveszi lerobbant házban lévő lakását, nem gondolva arra, hogy kiadásai azonnal háromszorosára nőnek; egyrészt a törlesztő részlet, ami a lakbérrel közel azonos, másik rész a közös költség és a harmadik a felújítási tarta lék, ami nélkül rövidesen használhatatlanná válik az ingatlan. Teszi mindezt azért, mert nincs alkupozícióban a tulajdonosi és a hatóságot egyaránt megtestesítő önkormányzattal szemben.
