Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 7. szerda a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
611 Én azt hiszem, hogy azóta képviselőtársaim, akiknek volt idejük és módjuk netán a pár napja kézhez kapott '94es költségvetésbe belenézni, talán megtalálták azt, hogy a mostani törvénymódosítások koherenciában vannak az ott elhangzottakkal. És meg kell mondanom őszintén, nagy örömömre szolgált, hogy a napi sajtó - függetlenül bármely pártállás vagy irányzat követésének a gyakorlatától - mégis kiolvasta már az első napban azt, hog y valóban az igazgatási költségek csökkenése a tendencia jövőre, a gazdaságnövekedés áll előtérben, és olyan átrendeződések, amelyek bizonyos mértékig egy igazságosabb adózási struktúra felé mutatnak. Tehát ebben az összefüggésben nyugodt lélekkel állítom, hogy nincs koherenciazavar. Kétségtelen tény, hogy ennek az évnek ez a két törvénymódosítása és a pótlás arra vonatkozik, hogy egész egyszerűen egy tükröt tartunk önmagunk és a társadalom elé, hogy hol állunk, és az előkészítő lépéseket tesszük meg. Alapv ető célunk volt, hogy a hiányt egy reális és ténylegesen kialakuló mértékkel jelenítsük meg, és nem alapvetően egy új, klasszikus értelemben vett pótköltségvetés benyújtásáról volt szó. Azt hiszem, hogy egyébként a javaslatokkal nem túlzottan szimpatizáló tisztelt elődöm, Kupa Mihály felszólalásában egy mondat volt azért, ami a lényegre rátapintott, mikor azt mondta: "A pótköltségvetés 1994ről szól." Így igaz! Mégis, azt hiszem, nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy a kritizált kiadási tételek egy része tarta lmaz gazdasági üzenetet. Lehet, hogy egyfelől államigazgatási többletkiadásként értékelik az Alkotmánybíróság, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, a Legfelsőbb Bíróság, a Hajós Alfréd Uszoda felújítási munkáit, a gödöllői Grassalkovichkastély munkáit, az Országgyűlés épületének felújítási munkáit vagy akár a nagymarosi rekonstrukciót. Legyen szabad azonban nekem ezt a kérdést egy egészen más oldalról vizsgálnom. Kérdezem tisztelettel képviselőtársaimat, mit szokott csinálni egy gazdasági recesszió és pangá s idején egy olyan állam, amelyik valamelyest a gazdaság működését serkenteni akarja?! Alapvetően állami megrendeléseket bocsát ki, az infrastruktúra és a középületépítkezések területén! (Taps a jobb oldalon.) Számomra tehát minden műszaki szükségesség me llett is és elsősorban ezek a felsorolt felújítási beruházások a termelőmunka közvetett támogatását jelentik, mert révükön bővül az építőipari kapacitáskihasználás, termelhet az építőanyagipar és még az acélipar is, amelyik a betonacélokat, szögacélokat s zállítja ezekhez az építkezésekhez. (17.30) Számomra tehát ezek nem költségvetési kiadások, hanem a gazdaság növekedését elősegítő állami építkezések a sajátos eszközökkel a gazdaság élénkítése ügyében. És hozzá kell tennem, hogy ide sorolom a Budavári Palotával kapcsolatos előkészítő munkákat is, és nagyon nem örülök annak, hogy ennek a munkának tízéves perspektívában történő dolgait egyes felszólalások úgy mutatták be, minthogyha ez ennek az évnek a teljes műso ra lenne, a 2 és fél meg az 5 milliárdos kiadás. Szeretném azt mondani, hogy tíz éven belül alapvetően itt három dolog kerül elhelyezésre: a köztársasági elnöki rezidencia, hivatal és a miniszterelnökség. Itt nem arról van szó, hogy ez a Parlament és ez a Kormány magának akar ilyet; maga az a kormányhatározat is mutatja, hogy az építkezésekről a döntést 1994 második félévében kell meghozni. De mindenesetre nagyon köszönöm mind a köztársasági elnök úr, mind a miniszterelnök úr nevében, hogy egyesek meghitele zték, hogy tíz év múlva is ők lesznek funkcióban. (Kis taps a jobb oldalon.) Ebbe a csokorba szeretném sorolni egykét olyan kérdésnek az alapítványok köréből nagy szlogenekkel elmondott kérdését, amelyik valóban a gazdasággal függ össze. Nem kívánok minde gyikre rámenni, de szeretném mondani. A Puskás Tivadar Alapítvány, amelyet a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma alapított, alapvetően a magyar szellemi termékek és ezekkel kapcsolatos intézményi kérdéseknek exportorientált propagandájára irányu l, és ha valamikor, most, amikor az exportunkkal baj van, most kell erre ráerősíteni. Én kifejezetten gazdasági szempontú támogatásnak érzem, és teljesen értetlenül állok azok előtt, akik például a HázatHazát Alapítványt támadták. Legfeljebb arra tudok go ndolni, nem ismerik ennek a nemzetközi mozgalomnak a családiházépítkezésben betöltött szerepét szerte a világon. Nem mi találtuk ki, sajnos, de igenis, ez
