Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
537 ellenszolgáltatást nem kérhet és nem fogadhat el. Ez így van rendjén, ezzel messzemenően egyetértek. Az én problémám mindössze annyi, hogy ezt így kimondja a tör vény, ám arról nem szól, hogy mi van akkor, ha ez mégis megtörténik - márpedig én ezt így nem tudom elfogadni. Az én javaslatom arról szól, hogy az ez ellen vétőket öt év tilalom terhelje, hogy a szakképzésben ne vehessenek részt. Hadd mondjak gyakorlati p éldát! Tudok olyanról, hogy a fodrász szakmában a fodrászmester tanévenként százezer forintot gombol le a kedves szülőről. Azt hiszem, hogy ez több, mint felháborító. Ez ellen valamit tenni kellene - de ha itt szankcionálás nem lesz, azt nem tudom, hogy ak kor ez hogyan lesz érvényesítve. Azt elfogadom, hogy előbbutóbb ezek a dolgok valahol majd a helyükre kerülnek, és a szakoktatásban lesz annak becsülete, hogy valaki a kamara - a különböző kamarák - javaslata alapján tanulót foglalkoztathat. De ma még nem ez az időszak van. Akkor, amikor tulajdonképpen a - hogy így mondjam - mesterek számára az adótörvények olyan nevetséges "honoráriumot" adnak mindezért - amit az adójukból leírhatnak , hogyha emberileg nem is lehet megérteni, de valahol mégis. É n tehát azt mondom, arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot; meggyőződésem, hogy ebben a dologban szankcionálni kell. Egyébként még valamit hadd tegyek hozzá: meggyőződésem, hogyha ezt nem tesszük, ugyanúgy fogunk járni, mint a Munka Törvénykönyvnél, amikor az egyik módosító javaslatomat a tisztelt Ház 29 igen mellett - a többi nem és tartózkodás - elvetette. Ez a módosító javaslatom akkor arról szólt, hogy minden munkaszerződést írásba kell foglalni. Megmaradt az e redeti szöveg, miszerint öt napon túl kell. Azóta egyfolytában megy a sírásrívás, hogy a feketemunka, a feketemunka, nem lehet megfogni a feketemunkát. Akkor elmondtam, kérem tisztelettel: ez a javaslatom azért van, hogy ezt meg lehessen fogni. Nem. Elvet ették - az eredmény közismert. Meg lehet nézni. Én ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, gondolkodjanak ezen a dolgon. A 44. § (2) bekezdése szól arról, hogy a szakmunkástanulót milyen juttatás, milyen pénzbeni juttatás illeti meg. A tervezet azt mondja , hogy 10% - mármint a mindenkori minimálbér 10%a. Az én módosító indítványom ezt 20%ra javasolja emelni. Ha jól emlékszem Győriványi Sándor képviselőtársam ugyanebben a kérdéskörben 25%ot fogalmazott meg. Meg kell mondanom: azt sem tartom soknak. Tessé k végiggondolni a jelenlegi minimálbért, annak a 10%át - hogy ezt a pénzt akarjuk a szakmunkástanulónak adni. Egyetértek Kovács Gábor kereszténydemokrata képviselőtársamnak a közoktatási törvény részletes vitájában kifejtett gondolatával: azt mondta, hogy a tanuló ne tárgya, hanem alanya legyen az oktatásnak. Azt hiszem, itt is érvényes lehet ez, mert nekem meggyőződésem, hogy ez a 10%os dolog a tanulót a törvény, a szakoktatás tárgyának, nem pedig alanyának tekinti. Egyébként az általános vitában elmondt am, hogy a kártérítéssel való összefüggéssel kell összevetni a dolgot, mert a kártérítésnél a törvény előírja, hogy mit lehet a tanulón behajtani, ugyanakkor - nagyon helyesen - azt is megmondja, hogy ez milyen mértékig követelhető rajta. Teljesen nyilvánv aló, hogy egy ilyen alacsony pénzbeni juttatás esetén az annak 50%os mértékéig követelhető összegnél mit fog tenni a munkáltató. Nem fog bírósághoz fordulni - hát illetékbélyegre többet róna le , hanem meg fogja találni azokat a módszereket és eszközöket , amikkel a szakmunkástanulót újra inassá fogják tenni. Újra inassá fogják tenni. (Közbeszólás középről: Ha hagyja!) Egyik képviselőtársam megjegyzi, hogy "Ha hagyja". Hadd mondjam el: egy csomó olyan dolog van, és elhangzott itt, a vitában, hogy a szaksze rvezetek beleszólási joga minimálisra van csökkentve - ebben tudatosság van! Hagyja. Kénytelen lesz! Kiszolgáltatott lesz! Még két dologról szólnék. Az egyik: az általános vitában szóltam arról, hogy nem tudok egyetérteni azzal a megkülönböztetéssel, ami s zakoktató és szakoktató között fennállhat, attól függően, hogy hol dolgozik, nevezetesen egy szakmunkásképző intézet szakoktatója vagy pedig egy
