Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
516 Mégis úgy érzem - mint ahogy, gondolom, képviselőtársaim többsége is, aki megszólalt ebben a vitában így érezte , néhány javaslatra érdemes ráirányítani a plénum figyelmét, azoknak a képviselőknek a figyelmét, akik jelenlétükkel megtisztelték a mostani vitát. Először is általánosságban annyit szeretnék mondani, hogy azok a képviselőtársak, akik komolyan figyelemmel kísérték a törvény vitáját, talán tudják jól, hogy erős kritikával illettük a közoktatási törvényt. Kritikánk végül is a legfontosabb pontban, ami más koncepciót rajzolt fel, mint amit a törvény előké szítői, kidolgozói vallottak magukénak, leginkább ott fogható meg, hogy az iskolaszerkezetről mi másképpen gondolkodunk, mint a törvény előterjesztői. (15.00) Viszont e kritika ellenére is - amit egy elég erős és intenzív kritikának mondhatunk nyugodtan , emellett is, azt hiszem, az igazság kedvéért mindenképpen meg kell állapítanunk azt, hogy a mostani törvénytervezet valóban egy előrelépés a jó néhány hónappal ezelőtti állapothoz, illetve az egy évvel ezelőtti verziókhoz képest. Több ponton valóban van p ozitív előrelépés, akár az ez év eleji vagy a múlt évben ismert változatokhoz képest. Ilyen két kardinális pont például egyrészt a modernizációhoz való viszonya a törvénytervezetnek, másrészt pedig a lelkiismereti szabadság biztosítása az iskolában; itt is van előrelépés - még ha nem is elég, és erről fogok majd beszélni mindjárt egy módosító indítványunk kapcsán. Tehát szeretném leszögezni még egyszer, hogy kritikánk ellenére - amit természetesen fenntartunk, hiszen a mi elképzelésünk koncepcionálisan más, mint a törvény előkészítőié - mégis úgy érezzük, hogy valóban voltak pozítiv lépések és volt pozitív fejlődés ennek a törvénynek az előkészítésében az elmúlt hónapokban. Viszont ez, sajnos, nem volt olyan mértékű, mint amit mi igazából szerettünk volna. U gyancsak emlékeznek rá talán a képviselőtársak, miniszter úr is emlékszik rá, többször szorgalmaztuk mi azt, hogy hatpárti egyeztetés legyen politikai, szakértői szinten. Végül is különböző okok miatt erre nem került sor, és azt hiszem, többek között ennek az elmaradása, illetve hiánya váltotta ki azt a helyzetet, amiben most itt vagyunk, hogy mérhetetlenül nagy mennyiségű módosító indítvánnyal kell küszködnünk a törvények kapcsán; valószínűleg nagyon hosszú szavazásnak is nézünk elébe - és nem hiszem, hogy a törvény elfogadása után lezárulnak azok a nézeteltérések, megoldódnak azok a komoly konfliktusok, amelyek a közoktatási törvény ügyét kísérik már évek óta. Továbbra is úgy gondolom tehát, hogy lett volna ennek értelme, fontos lett volna, és végül is ezt a tárca jelentős mulasztásának tartom, hogy nem sikerült tető alá hozni ezeket a nagyjából egyetértést teremtő tárgyalásokat, amelyekről persze mindannyian tudjuk, hogy tökéletes egyetértés úgysem lett volna, de hát ennél közelebb lehetett volna hozni az álláspontokat egymáshoz. Az elején említettem néhány pontot. Például ezt a modernizáció problémát, amely alatt azt értem, hogy az iskolarendszer megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, azoknak a követelményeknek, amelyeket a XX. század végi Európa is támasz t a polgáraival szemben; és a lelkiismereti szabadság biztosítása két ilyen fontos eleme volt a törvénynek. A lelkiismereti szabadság biztosításáról sem szeretnék hosszasan beszélni, tekintettel arra, hogy ma már több képviselőtársam érintette; a legalapos abban talán Mészáros István, a szabad demokraták egyik szónoka, akinek az elképzeléseivel, illetve az általa kifejtett elvekkel én magam is egyetértek, hiszen több SZDSZ- és MSZPindítvány is hasonló problémát jár körül, mint amit mi magunk is az indítvány unkban megpróbáltunk orvosolni. Ez az indítvány röviden arról szólna, hogy mi azt szeretnénk, ha a vallásoktatásnak helye lenne az iskolákban - az előbb itt már többek által elmondott okok miatt. Ismerjük jól az egyházak helyzetét ma Magyarországon, tudjuk jól, hogy sokszor szükség van arra, hogy az iskola épületét és az iskola más jellegű segítségét is igénybe vegyék a vallásoktatásnak a szülői igények szerinti kialakításához, viszont úgy gondoljuk, hogy egy fontos és garanciális szempont az, hogy ne a tan rendbe illeszkedjen mindez, hanem erre az iskola adjon lehetőséget, adjon segítséget, de ne kényszerüljenek választásra az iskolába járó fiatalok. Több indítványunk is ezt a problémát járja körül.
