Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KARSAI PÉTER, az oktatási, ifjúsági és sportbizottság elnöke, előadó: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KARSAI PÉTER, az oktatási, ifjúsági és sportbizottság elnöke, előadó: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BEKE KATA (független)
496 javaslatomat is leszavazta, ami egyébként szó ról szóra az MDF egykori oktatási programjából származik. Magam a független képviselők támogatását fogom kérni, hogy javaslataimról a tisztelt Ház dönthessen, és ha a minisztérium magatartása változatlanul merev lesz, akkor bizonyítva látom az általános vi tában elmondott másik állításomat, hogy ez a törvény presztízstörvény, és elfogadhatatlan. E legfontosabbnak ítélt javaslataimon túl, nem kívánok részletesebben kitérni a többire. Nem foglalkozom az előkészítetlenül, koncepciótlanul, az ország településsze rkezetének, népsűrűségének, infrastrukturális fejlettségi szintjének ellentmondóan bevezetni kívánt, a szociális esélyegyenlőtlenséget konzerváló tízosztályos általános iskolával. De itt szeretnék viszszautalni arra, amit Karsai Péter elnök úr mondott az e lőbb az európai példákkal. Az európai, illetve a globális oktatásügyből mindenre lehet példákat hozni. Jellemző a törvény presztízstörvény voltára az, hogy a tízosztályos iskolával kapcsolatban a minisztérium szakértője a svéd gyakorlatra hivatkozott, nyil vánvaló, hogy a svéd gazdaság, társadalom, történelem, földrajz, infrastruktúra teljesen azonos a magyarországi állapotokkal. Két javaslatomat szeretném még a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. A 205. pontban a 32. §ra vonatkozó módosító indítványomhoz kap csolódó módosító indítványt terjesztettem be, pontosabban megfogalmazva a szociális esélyegyenlőtlenséget orvosolni képes, a hátrányos helyzetű térségekben, családokban növekvő fiatalok tanulási esélyeit megteremtő kollégiumi hálózat fejlesztési koncepciój ának szükségességét. Ennek fontosságát - gondolom - nem szükséges bizonyítanom. A 375. pontban az 52. § (1) bekezdésének módosítása a tanév hosszára vonatkozik. Itt a minisztérium képviselője a Valutaalapra és az európai példákra hivatkozott, amelyek szeri nt a tanévet 190 napra kell meghosszabbítani. Természetesen a minisztérium a törvény színvonalának már eddigi gyakorlatát követve, nem mellékelte a törvényhez azt a számítást, amelyből megtudhattuk volna, hogy mikor kezdődik, hány szünetet tartalmaz, mikor végződik a tanév. Ezt természetesen elvégeztük mi magunk, és így kiderült, hogy szeptember 1jétől június végéig, július első napjaiig tartana a tanév. A módosító javaslatomra a minisztérium képviselője az európai példára hivatkozott - hiszen mindenre és mindennek az ellenkezőjére is van példa , és a Valutaalap kívánságaira. Gondolom, a Valutaalappal tárgyalni lehet és nem elfogadni szolgaian azt, amit óhajtanak. (12.20) A német, az angol, a holland időjárás pedig kissé más, mint a magyar időjárás. A mini sztérium képviselője a mediterrán országokra is hivatkozott. Szeretném itt emlékeztetni a minisztériumot és a tisztelt Házat, hogy a mediterrán országokban a szieszta Istennek tetsző, dicséretes szokása uralkodik; 12 órakor megáll az élet, mindenki elmegy ebédelni, aztán alszik néhány órát, majd 4 órakor, 5 órakor újra kezdődik… Egyébként tudomásom szerint az olasz gyerekek még így is nagyon sokat szenvednek a júniusi tanítástól, ahol a tanév egyébként október 1jén kezdődik el. Ha már olyan nagyon nemzeti az Antallkormány, akkor tisztelhetné a nemzeti hagyományokat is, azokat a szokásokat, amelyek mindannyiunk vérébe beépültek, hiszen már a dédapánk is úgy járt iskolába, hogy szeptember 1jén kezdődött a tanítás és június 10én ért véget. Magam - újra csak "aranyhidat" építve , kompromisszumkészen azt javasoltam, hogy 190 tanítási, illetve tanítás nélküli munkanapból álljon a tanév, hogy a minisztérium elvégezhesse, legalább elkésetten, azokat a számításokat, amelyeket eddig nem végzett el. Természetesen e z is merev ellenállásba ütközött. Két kérdéssel kapcsolatban újra csak röviden szeretnék szólni. Az egyik az iskolaszék. Balla Gábor Tamás képviselőtársam hosszan beszélt ennek fontosságáról. Valamikor, boldogult ellenzéki időnkben, amikor az oktatásügy mé g nem párt- és presztízsügy volt, hanem mindannyiunk szemében
