Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - BALLA GÁBOR TAMÁS, DR. (MDF)
482 Kapcsolatukat az iskolával általában az állampolgár és a hatóság kapcsolataként élték meg. Ugyanis az iskolát egy olyan hatóságnak tekintették, amely gyermekük társadalmi előmenetelét intézi, ezé rt a gyerekek érdekében célszerű a konfliktusokat elkerülni azzal is, hogy észrevételeik, javaslataik és kifogásaik hangoztatásától óvakodnak. Ezt az attitűdöt erősítették azok a szervezeti formák, amelyeket a hivatalos tanügy a család és az iskola együttm űködésének biztosítására írt elő. Az ellenőrző könyvekben az iskola rendszerint értesített, tudomásra hozott, felszólított, a szülő pedig legfeljebb csak kért vagy esetleg igazolt. A szülői értekezletek többsége a szülők tájékoztatására korlátozódott, vitá nak helye nem volt. A szülői munkaközösségek tevékenysége szinte kizárólag csak az iskola működését elősegítő tárgyi feltételek biztosítására, s a nagyobb szülői áldozatvállalás megszervezésére irányult. A hivatalos kapcsolatrendszer merevségét némileg a f ogadóórák, a családlátogatások, de leginkább a rátermettebb pedagógusok és a szülők között kialakult személyes kapcsolatok oldották. A polgári demokráciákban eltérő mértékben, de valamilyen formában mindenütt biztosítják a jogszabályok, hogy a szülők érdem ben is befolyásolhassák az iskolai oktató, nevelőmunkát. Az utóbbi két évtizedben olyan tendenciák is megfigyelhetők, hogy az oktatásügy az intézmények irányításában is nagyobb szerepet jelöl ki a szülők számára. Ez a folyamat egy jelentős szemléletváltoz ás következménye. A korábbi, a közjó általános képzetén alapuló szemlélet szerint a közoktatást, mint közszolgáltatást demokratikusan működő intézmények biztosítják, amelyek tevékenysége elsődlegesen szakmai döntéseken alapul. Az új felfogás értelmében vis zont a szolgátató által irányított rendszer egyre inkább a fogyasztó által irányított rendszerré alakul. A törvényi szabályozásban ez úgy jelenik meg, hogy megnövekszik az egyéni választás szabadsága, a szakértői döntéseket viszont fokozatosan a fogyasztói döntések váltják fel, s a tartalmi ellenőrzésben megerősödik a közoktatási tárca hatásköre. Ezeknek a tendenciáknak a kibontakozására - kedves képviselőtársak - a magyar közoktatást is célszerű felkészíteni. Természetesen ezzel nem azt követelem, hogy a h elyi önkormányzatok tanügyi hatáskörét már most meg kellene osztani a szülők helyi szervezeteivel, úgy mint például a liberális angol közoktatási rendszerben. Tudjuk, hogy erre jelenleg sem az önkormányzatok, sem az iskolák, sem a szülők nincsenek még kell őképpen felkészülve. A felkészítést a szülői jogok józan, mértéktartó bővítésével kezdhetjük el. Mértéktartásra törekedtünk Dobos László képviselőtársammal az iskolaszékekkel kapcsolatos közös módosító javaslataink megfogalmazásakor is. A törvényjavaslat e redeti szövege csak lehetővé teszi az iskolaszékek létrehozását ott, ahol ezt kezdeményezik. Mi oktatáspolitikai és rendszerelméleti szempontból egyaránt jobbnak tartanánk, ha a törvény az iskolaszékek működését kötelezően előírná anélkül, hogy a javaslatb an körvonalazott hatáskörük jelenleg lényegesen kibővülne. A felemás megoldás helyett így megvalósulna, hogy a szülők társadalma nemcsak kívülállóként befolyásolná a közoktatási rendszert, hanem a rendszeren belül is helyet kapna. Szándékaink elvi indoklás aként talán elfogadható, amit eddig is elmondtam. Mindezeket néhány konkrét érvvel szeretném kiegészíteni, néhány nemzetközi példa felsorakoztatásával. Az erősen centralizált francia közoktatásban az önkormányzatok kötelesek az iskolák fenntartásához hozzá járulni, a működésbe viszont semmi beleszólásuk nincsen. Ennek ellenére tanácsadó testületként minden iskola mellett megszervezték az úgynevezett "adminisztratív tanács"okat, amelyeknek tagjai a tantestület, a diákszervezetek és a szülői munkaközösségek k épviselői. Az ugyancsak centralizált és hierarchikus olasz közoktatási rendszerben, ahol a pedagógusokat is a minisztérium nevezi ki, a helyi oktatásügyi szerveket körzeti iskolatanácsoknak nevezik. Hatáskörükbe tartozik többek között az iskolák költségvet ésének jóváhagyása. Tagjai: az iskola igazgatója, hat pedagógus, hat szülő és egy fő az iskola technikai személyzetének képviseletében.
