Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 23. szerda a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - Az ülésnap megnyitása - A magyarországi foglalkoztatáspolitika helyzete, különös tekintettel az ifjúsági munkanélküliségre című politikai vitanap - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. (független) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
218 és meg is kíván, nev ezetesen azt a megközelítést és hozzáállást, amely a megszólaló képviselők nagy többségénél tárgyszerű volt, és valóban a megoldandó kérdések mélyére próbált hatolni. Természetesen, sajnos - mint minden esetben - itt is volt egykét kivétel. Azt gondolom, hogy ez a vitanap - mint ahogy az SZDSZ vezérszónoka részéről is elhangzott - végül is nem volt hiábavaló, hiszen egy dologról biztos, hogy szólt ez a mai nap, nevezetesen arról, hogy képes ez a Ház fontos, a társadalom egészét érintő, rendkívül súlyos, a társadalmi béke szempontjából elodázhatatlanul fontos kérdésről tárgyszerűen, teljes felelősséggel, személyi kampányoktól mentesen - és pártpolitikai állástól is mentesen - vitatkozni. És ha erről tanúbizonyságot tesz ez a mai nap a tévénézőknek és rádióha llgatóknak, akkor már nem hiába kezdtünk el erről beszélgetni. Természetesen ez az értékelés részemről akkor is áll, ha a kritikai megjegyzésekkel számos vonatkozásban nem értek egyet. Több olyan ponton kaptam azonban én személy szerint is olyan gondolatok at, amelyek mindenképpen továbbgondolásra érdemesek. Az első gondolatkör, amire reagálni szeretnék, az, hogy mennyire kapott - vagy mennyire nem kapott - súlyt az összkormányzati szerepben, feladatkörben az elmúlt három évben a foglalkoztatáspolitika. Tisz telettel ajánlom figyelmébe minden képviselőnek, hogy mit jelent egy kormányzati politikában a prioritás fogalma. A prioritás fogalma nem jelent egyebet, mint fontos, súlyos dolgoknak - éppen azért, mert egymást olykor kizárják - egymás mögé helyezését, am i nem jelenti a sorban hátra kerülő degradálását, csupán azt, hogy a sorban előbb álló esetleg fontosabb. Mert akkor, amikor a Kormány felállította gazdaságpolitikájának prioritását, mit tett? Rögtön az elején kimondta, hogy alapvető feladatnak tekinti az infláció elleni küzdelmet. Rögtön kimondtuk, hogy alapvető feladatunknak tekintjük a szociális piacgazdaság kiépítését, a gazdaság szerkezeti átalakítását, amelyhez hűen illeszkedik az itt ma oly sokszor említett privatizáció és csődtörvény is. Semmi egyeb et nem tettünk, mint ebben a prioritási sorrendben megjelöltük azokat a fontossági pontokat, amelyek döntőek. Ebben a sorrendben a foglalkoztatáspolitika - rögtön az előbb említettek után - mindvégig ott volt a kormányzat összpolitikájában. És akkor, amiko r támadjuk ezt a prioritást, és azt mondjuk, hogy a foglalkoztatáspolitika első helyen kellett volna hogy álljon - amivel én, mint a munkaügyi tárca vezetője, szívem szerint boldogan egyetértek , ezzel, sajnos, azt is állítjuk, hogy az előbb említett infl áció, szerkezetátalakítás hátrább sorolódott volna, és akkor, amikor a prioritásokról beszélünk, sajnos, az állítás negatív oldala is áll. (12.30) Ezért bizonyosfajta szempontból féligazság az előbb említett tézis említése és a Kormány hibájaként való felr ovása a dolognak. Azonkívül a prioritást mindig történetiségében vizsgáljuk. Történetiségében, mert nyilvánvaló volt, hogy a munkanélküliségnek meghatározott szintre érkezése után az előbb említett prioritási sorrend megváltozik, súlypontok áthelyeződnek, mint ahogy érezhető a Kormány gazdaságpolitikájában ez a súlypontáthelyezés és a foglalkoztatáspolitika előtérbe kerülése éppen azért, mert a foglalkoztatáson belül a munkanélküliség mind pénzügyi terheit, mind a társadalomra gyakorolt feszítő hatását teki ntve hamarosan elérkezik ahhoz a ponthoz, ahol megálljt kell parancsolni neki. És csak ebben a történetiségében lehet és szabad bírálni és vizsgálni a Kormány gazdaságpolitikáját, mert ne feledkezzünk el az állítás negatív előjelű hatásáról sem. Muszáj kül ön foglalkoznom Mádi képviselő úr hozzászólásával. Először is azért, mert rettenetesen sajnálom, hogy személyeskedő, indulatokra helyezett hozzászólást hallottunk a FIDESZtől, amiből egyenesen az is következett, hogy képviselő úr számára lehetetlenné tett e a kérdés valódi, tárgyszerű és mély megközelítését. Szerencsére a FIDESZ nem egy képviselőjétől másféle véleményt is volt szerencsém a munkanélküliség kapcsán hallani.
